Múlt pénteken jó néhány helyi és „külsős” szakember gyűlt össze a Godot Kortárs Művészeti Intézetben, hogy megosszák egymással gondolataikat a vizuális kultúrával, a textilipar jövőjével, a kreatív város kiépítésével és az egyetemi innovációval kapcsolatban. Körbe rendezett, puha bőrfotelek, a falakon kortárs alkotások, viták és eszmecserék Óbudáért Óbudán – a Goldberger Design District projekt újabb állomása, a „szakmai házibuli”.

Bár a korai órákban lassan gyülekezett a közönség, délutánra megtelt a tér és nem csak hús-vér, izgalmas szereplőkkel. A Godot Kortárs Művészeti Intézet aktuális vásárán szereplő alkotások még teljesebbé tették a „képet”, főleg a szakmai nap első témakörét tekintve.

Az online és offline világ határait feszegető „Vizuális kultúra, vizuális trendek” szekcióban Káldos András, az építészeti vizualizációra szakosodott Brick alapítója, Laczkovich Borbála művészettörténész, a Godot Kortárs Művészeti Intézet társalapítója, Zorkóczy István, rendező, a DIGIC Pictures Head of Creative-ja és Emil Goodman animációs rendező beszélgettek olyan kérdésekről, mint hogy vajon mennyire fontos, hogy ki honnan érkezik; hogy a „való világ” vizuális kultúrájában vagy a virtuális tér vizualitásában szocializálódott-e? Mit nyerünk és mit veszítünk a virtuális térben?

„Az emberek szinte már csak képeket olvasnak. Vizuális ingereken keresztül fogyasztunk” – jegyezte meg Zorkóczky István. 

A meghívott, óbudai kötődésű szakemberek egyetértettek abban, hogy a fiatalok elsődleges kommunikációs nyelve a vizualitás lett, és ez a tendencia egyre inkább erősödik a social media platformok révén. Az új generáció mintha már genetikailag hordozná magában a digitális eszközök alkalmazását, a technikai képességeket elképesztő gyorsasággal sajátítják el az interneten. 

Emil Goodman

„Bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, ami a világban történik. Itt már nem egy globális ikont követünk, mindenki hatással van mindenkire. Amúgy erre a TikTok is egy jó felület, persze csakis akkor, ha nem csak céltalanul pörgetjük, hanem megpróbáljuk kinyerni belőle az értékes tartalmakat. Az analóg és a digitális világnak együtt, egymással párhuzamosan, de egymást erősítve kell működnie. Például milyen fantasztikus nézni ezeket a képeket a falon, ugyanakkor mennyire izgalmas az is, ha egy VR szemüveggel bele tudunk menni egy-egy képi világba. A digitális eszközrendszer, a virtuális világ rengeteg lehetőséget tartogat még, ha jól használjuk” – mondta el Emil Goodman.

Káldos András szerint ez olyan mint az elektromos autó esete – létezik már lassan húsz éve, de most kezd beérni. Szerinte a Laczkovich Borbála által a virtuális kiállítási anyagokon hiányolt, a textúrát is magában foglaló érzékelés is meglesz idővel. Mindez csak a technológiai fejlődés ütemén múlik, ezt látják a saját szakmájukban, az építészeti vizualizáció terén is.

A beszélgetéshez csatlakozó Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design főosztályának vezetője kifejtette, az oktatásban óriás lemaradásban vagyunk, az iskolákban jellemzően még mindig nem a képességek fejlesztésével foglalkoznak, hanem egy frontális séma mentén oktatnak. Többen is bizonyították, hogy az iskolai eredmények és az életben, a szakmai munkában elért sikerek nem feltétlenül vannak egymással egyenes arányban, sőt!

Horváth Judit

„Óbuda és textil: múlt-jelen-jövő?” témakörében Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design főosztályának vezetője, Zoltai Judit, a Manooi brand alapítója és Korona Magdolna, az Óbudai Egyetem terméktervező mestertanára beszélgettek az Óbudai Textilgyár és egyáltalán a gyárak jelenéről, a felszámolásukról és így a technológiai tudás, tapasztalat hiátusáról.

„Az anyag körülvesz bennünket, azt kell megformálni. Mi, akik a design területén dolgozunk, nagy felelősségünk lesz abban, hogy milyen környezetünk lesz a jövőben. A Manooi azért jött Óbudára, konkrétan ebbe a gyárépületbe, mert keressük a kreatív találkozásokat, kapcsolódásokat, az pedig itt bőven megvan, és mint egy mágnes, tovább vonzza majd a hasonló szereplőket” – mondta el Zoltai Judit.

Horváth Judit kiemelte, hogy vannak jó próbálkozások a gyártók és tervezők összekapcsolása tekintetében. A Magyar Divat és Design Ügynökség design LAB programjában a különböző értékes kollaborációkkal, a gyártás-fejlesztés kedvező finanszírozásával nagy lépést tettek előre, de Judit szerint már az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ez sikerüljön. 

A meghívottak egyetértettek abban, hogy Óbuda, mint lokáció abszolút méltó a „kreatív negyed” pozícióra – bázisa lehetne a design életnek, hiszen az identitás, az ipari zónák, a természeti környezet optimális viszonyokat biztosítanak. A kulturális, design negyedek létrejöttéhez szerintük tudatos várostervezésre és bátor döntésekre – például autómentes, sétálható övezetek – van szükség, amellett, hogy az itt lakóknak is még inkább vonzóbbá kell tenni a közeget.

Korona Magdolna ruhaipari mérnök, az Óbudai Egyetem mestertanára évekig járt az Óbudai Textilgyárba, személyes kötődése révén is fontosnak tartja, hogy a kerületben maradjanak a fiatalok, az egyetemisták – a friss kreatív energiák mindig nagyon jó katalizátorai az innovációnak, az egyes városnegyedek felvirágoztatásának.

A „Kreatív város” témájában Faix Csaba, a Budapest Brand vezetője, Molnár Szabolcs építész, a Paradigma Ariadné társalapítója, Soóki-Tóth Gábor várostervező és Tomaj Zsófia fenntartható fejlődési szakértő, a Körforgásban podcast alapítója beszélgettek.

Molnár Szabolcs

„Az elmúlt nagyjából két évben a kultúrafogyasztás megszokott ismérvei, paraméterei nem voltak detektálhatók. Új közegek, új szokások alakultak. Vajon hogyan lehet újradefiniálni ennek megfelelően a köztereket? A veszprémi Haszkovó lakótelep egy jó pilot projektünk volt. Öt műtárgyként is funkcionáló városi bútor, jó narratíva, plusz egy virtuális tárlat, ami végül célba is ért – az ott lakóknak egy teljesen új aspektust tudott adni a saját életük, életterük kapcsán, sőt a helyi önkormányzat is felhasználta egy újabb városfejlesztési programjában” – mondta el Molnár Szabolcs, a Paradigma Ariadné társalapító építésze.

Kenyeres István biomérnök, aki időközben csatlakozott a beszélgetéshez kifejtette, hogy a városi ökoszisztéma kialakítása valami olyasmire hasonlít, mint ami a természetben a védett menedékhely vagy költőhely, ahol ideiglenesen jön létre egy ökoszisztéma, amiből aztán ki tud fejlődni valami új – mint egy optimális inkubációs program.

Kenyeres István

Soóki-Tóth Gábor várostervező szerint Óbudán nagyon sok hotspot van, jól működő párhuzamos layerek, amelyek összekapcsolásához már csak a gombostűk kellenek. A kultúra egy jó közös pont, amire támaszkodni lehet, ugyanakkor kérdésként vetette fel, hogy mindez alulról megszervezhető-e. Tomaj Zsófia úgy gondolja, a szervezeti struktúrában kell változás, egyfajta „systemic change” szükséges, ami a fenntarthatósághoz hasonlóan egy hosszú távú befektetés, a politikai ciklikusságtól függetlenül.

„Sokszor nehéz olyan partnert találni, aki kellően szervezett és minőséget is csinál. Nálunk egy nagyon pozitív példa a Valyo Kikötő. Ha még több ilyen projekt lenne, az hatalmas segítség lenne a városnak. Meg kell teremteni az ideális terepasztalt! És persze vigyük ki a kultúrát a márványcsarnokokból az emberek közé!” – jegyezte meg Faix Csaba, a Budapest Brand vezérigazgatója.

Faix Csaba

A pandémia a kereskedelemben, a munka világában is komoly változásokat generált, a megüresedett terekben izgalmas, új lehetőségek nyílnak kreatív-kulturális tartalmak megjelenítésére, közösség térhasználatra. Ingatlanfejlesztők, irodabérlő vállalatok, retail szereplők aktuális problémájára lehet érdekes megoldás a pop-up megközelítésre alapuló élménytervezés.

Dr. Haidegger Tamás, az Óbudai Egyetem Egyetemi Kutató és Innovációs Központ főigazgatója, Balogh-Simon Zsófia, az International Business School üzletágvezetője és Dr. Hárskuti János, a Milton Friedman Egyetem Gazdaságtudományi Tanszékcsoport vezetője az egyetemi innovációról beszélgettek a Goldberger szakmai nap utolsó etapjában. 

Dr. Hárskuti János

A meghívottak egyöntetűen kiemelték az innováció fontosságát, az együttműködésre való nyitottságot és hajlandóságot, illetve aktív szerepvállalásukat a lokális környezeti, társadalmi kérdések megoldásában. Mindehhez szerintük multidiszciplináris gondolkodásra van szükség, a valós kihívások megoldásának igényével.

Korona Magdolna fenti gondolatát mintegy folytatva nagy kihívásnak tekintik az egyetemisták Óbudához kötését, akár éjjel-nappali viszonylatban, erősítve a campus-jelleget, amihez véleményük szerint szorosabb kapcsolat lenne szükséges a helyi vállalkozásokkal, akár bevonva őket a lokális aktivitásokba is.

„Elkezdtünk bemozdítani egy kreatív közeget. A szakmai nap a megszokottól sokkal informálisabb, de annál inspirálóbb alkalom volt. Egy meglehetősen diverz társaság jött össze, ami nagyon jó atmoszférát teremtett a tudásátadáshoz. Egymás ösztönzése, a gondolatok, vélemények ütköztetése, a trendek feltérképezése és azok elemzése mind jó alapot adnak arra, hogy a jövőt ezentúl közösen formáljuk. Ehhez most Óbuda és a Goldberger Design District egy ideális keretet biztosít” – jegyezte meg Remete Tibor, a Super Channel stratégiai és kreatívigazgatója, a Goldberger Design District megálmodója.

 

Még több fotóért katt a képgalériára!

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Tavasz, textil, techno

Tavasz, textil, techno

Goldberger Design District Pop-up Negyed – Kortárs kultúrhétvége a legjobb anyagokból!

„A munka nehezét elvégeztük”

„A munka nehezét elvégeztük”

Interjú Rácz Anikóval, a Hannabi bútormanufaktúra alapítójával.

Hirdetés