Hirdetés

Otthon a független kultúrának.

A 2019-ben elhunyt Rajk László minden bizonnyal a független kultúra és művészi alkotás egyik legelkötelezettebb híve és művelője volt. Özvegye, Rajk Judit énekművész, aki többek közt a FUGA zenei műhelyének vezetője, férje műtermét szeptemberben megnyitotta a széles közönség előtt. Az első kiállításon, melynek címe A Town on the Edge, a Kis Varsó és Schmied Andi munkái kezdenek párbeszédet Rajk László munkáival. Az október 29-ig megtekinthető kiállítás kurátorával, Soós Andival és Rajk Judittal beszélgettünk az új kultúrtér küldetéséről.

 

Octogon: Milyen szándék vezet, amikor Rajk László személyes terét, hajdani műtermét megnyitod a nyilvánosság előtt?
Rajk Judit: A privát terekben működő kultúra nem hagyományok nélküli, és jelen volt Rajk László életében is. A hetvenes évek avantgárdja a lakásszínháztól a szamizdatokig és a Repülő Egyetemig az ötvenes évek szovjetunióbeli lakásgalériájának hagyományait vette át. Az 1950-es évek végén a Moszkva melletti Lianozovóban képzőművészek és irodalmárok nyitották meg lakásaikat a közönség előtt, hogy munkáikat a hivatalos szerveket megkerülve bemutassák. Ilja Kabakov, Erik Bulatov, Vagyim Szidur, majd Nyikita Alekszejev és Vagyim Zaharov adták a mintát a magyarországi hasonló kezdeményezésekhez. Halász Péterék lakásszínháza Budapesten, vagy az 1978-ban indított illegális Hétfői Szabadegyetem Szabó Miklós és Szalai Pál szervezésében ezen a nyomon haladt tovább. Rajk László lakásán 1981 januárjában nyílt meg a cenzúrázatlan kiadványokat sokszorosító és árusító Szamizdat butik. Ezek a helyszínek egy független, szabad művészetnek adtak otthont. Amikor Laci műterme üresen maradt, elgondolkodtam, mit lehetne vele csinálni. A független művészi alkotó tevékenység problémája ma is aktuális. Egy ideig a FreeSzFE látványtervező hallgatói használták a helyiségeket, most pedig a hagyományt folytatva ismét megnyitjuk a műtermet a szabad művészet előtt. 


 

Rak Judit és Soós Andi az Art Department galériában

 

Octogon: Honnan a név, és milyen háttérrel működik a galéria? 
R. J.: A teret úgy neveztük el, ahogy Laci az ajtón hagyta: Art Department. A munkásságának gerincét, egyik pillérét alkotta a filmes, látványtervezői tevékenysége, látványtervezést évtizedek óta oktatott a Színművészeti Egyetemen, és külföldön is. Az Art Department a filmes szakmában a látvánnyal kapcsolatos, szcenikai részleg neve, de persze az elnevezés ennél többre utal. Az első kiállítás kurátora Soós Andi, akivel együtt dolgozzuk fel a hagyatékot. 


Octogon: Andi, te hogy kerültél kapcsolatba a Rajk-életművel?
Soós Andi: Doktorandusz vagyok a MOMÉN, Rajk László munkásságából írom a doktorimat. Ezen felül az OSA-ban kaptam Visegrád ösztöndíjat az ottani kutatásra. Judittal együttműködve dolgozunk a hagyatékkal, a műtárgyakkal. Ez a három anyag: a doktori kutatás, a hagyaték, és az OSA-beli kutatás képezi az alapját a koncepciónak. Személyesen 2017-ben kezdtem dolgozni Rajk Lászlóval, többször jártam itt, interjúkat csináljam vele, illetve segítettem neki a FUGÁ-ban megrendezett Rajk látvány című székfoglaló kiállításában. Ismertem ezt a műtermet, és a hagyatékkal való munka során felmerült, hogy jó lenne Rajk László munkáit szélesebb közönség számára is láthatóvá tenni. Judit erre nyitott volt. Az elképzelés már tavaly ősszel kialakult, de a Covid miatt csúsztunk egy évet. Mostanra jöttek össze a támogatások, és nekünk is most volt rá kapacitásunk. 


Octogon: Milyen forrásokból működtetitek a helyet? 
S. A.: A Konrád György író és Ferge Zsuzsa szociológus alapította Európai Kulturális Alapítvány Budapest – amelynek Judit az elnöke –, adja a jogi hátteret, ezen keresztül pályáztunk a Terézvárosi Önkormányzathoz. Ezen kívül az egyik művész galeristája, a Trapéz Galéria támogatta a kiállítást. Rengeteg baráti támogatást kaptunk, és persze benne van a mi munkánk.


 

 

Octogon: Milyen koncepció mentén jött létre az első kiállítás? 
S. A.: Rajk László munkáira reflektáló művek kerülnek párbeszédbe Rajk saját műveivel. Három olyan kortárs művészt – Schmied Andit, illetve a Kis Varsó művészeit, Gálik Andrást és Havas Bálintot – kértem fel alkotásra, akikről munkásságuk alapján azt gondoltam, hogy tudnának kapcsolódni Rajk munkáihoz. Semmilyen megkötés nem volt, csak azt tudtam, hogy vannak hasonló pontok a gondolkodásukban. Arra kértem őket, hogy korábban nem publikált munkákkal kapcsolódjanak a Rajk-életmű valamely darabjához. Mindnyájan sokat jártak ide gondolkodni, néha csak úgy üldögéltek, érezték a teret, a légkört. A megvalósult kiállítás olyan kortárs művészeti gyakorlatokkal állítja párhuzamba az életműből kiválasztott darabokat, amelyek a városi tér társadalmi, illetve történeti kontextusával foglalkoznak, illetve feltárul általuk az építészet politikai vonatkozása is. Innen a kiállítás címe is: Town on the Edge. Emellett pedig fókuszba emelik azokat a pontokat, amelyek Rajk László számára személyes fontossággal bírtak, akár a privát életesemények, akár az ettől elválaszthatatlan művészi munka során.

 

 

 

Octogon: Egyfajta emléktér találkozik tehát itt a kortárs művészeti gyakorlatokkal? 
S. A.: Rajk gondolatiságának megidézése, folytatása a cél. Számára fontos volt az általa non–standard építészetnek nevezett tevékenység illékony, provizórikus mivolta, az alkotások jelenidejűsége. 


„Kizárólag a rövid idejű jelenével hat, ezért a jelen véleményét testesíti meg a múlttal vagy a jövővel kapcsolatban” – írta Non-standard építészet című munkájában.


A múlt-jelen-jövő fizikailag illékony, szellemileg mégis nagyon erős kapcsolatáról beszélnek a művek. Rajk sokszor csak makettek vagy rajzok formájában megvalósult építészeti vízióihoz kapcsolódó maketteket csinált. Nem az volt a cél, hogy másolatok készüljenek a Rajk-munkákról, nem úgy néz ki minden, mint a rajzokon, ő is belevitte a saját elképzeléseit. A békés hely című szobányi méretű installációhoz három asztalt tervezett, az ezen elhelyezett makettek csillogó anyaga és különböző léptéke egy illuzórikus városi teret hoz létre. A Kis Varsó egyik munkája, az Ismeretlen Együttható Rajk egy korai életeseményére utal, amikor saját nevétől is megfosztva intézetben nevelkedett, míg édesanyja börtönben ült. A kezekből formált, sok rétegben értelmezhető kerítésfragmentumhoz Szász Béla Minden kényszer nélkül című könyvének borítóját társítottuk; az 1963-ban megjelent könyv a Rajk-perről szól személyes élmények nyomán – lévén Szász a per egyik vádlottja – és Rajk László készítette a borító grafikai tervét. A könyvet a Magyar Október Kiadó szamizdat formában adta ki Magyarországon 1984-ben. A harmadik teremben a Kis Varsó első kiállításának Varsó-térképei kerülnek párbeszédbe Rajknak az Érdre tervezett, meg nem valósult 1956-os emlékműve makettjével.

 

 
Octogon: Mik a további terveitek?
R. J.: Nemcsak kiállításban gondolkodunk, szeretnénk művésztalálkozókat, workshopokat, már működik a Facebook-oldalunk is. Sok nemzetközi programot szeretnék, akár zenét is. A tér kicsi, de kamarakoncertekre alkalmas. Amivel nagyon szeretnék foglalkozni: a könyv, mint objekt, illetve a szamizdat. Angliában tanítják a szamizdatot, találkoztam olyan könyvkészítővel, aki elmesélte, hogy konkrétan Laciról tanult, a könyvkészítő dolgairól. Nálunk ilyen oktatás nincs, meglátjuk, mi lesz belőle. 


Octogon: Vannak konkrét, készülőben lévő programok?
R.J.: Laci munkáihoz kapcsolódóan két konkrét tervünk van. Tavaly novemberben a Plymouth-i College of Arttal volt egy workshopunk, itt Lacinak a hiányt megjelenítő frottázsaival foglalkoztunk, melyek szerepeltek a FUGÁ-ban is a székfoglaló kiállításon. A technikát, illetve a hátterében álló filozófiát tanítottuk egy kétnapos online workshop keretében, az volt a címe: Drawing as a monument. Plymouth-t 1944-ben porig bombázták, a diákok elmentek abba a negyedbe, ahol még nyoma van a régi városnak, és a nyomokat próbálták megmenteni a frottázs technikával. Tulajdonképpen egyfajta urbanisztikai kutatást végeztek, az ebből született kollekciót pedig kiállították a college-ban, mi csak online láttuk. Ezt a kollekciót úgy szeretnénk idehozni, hogy kapcsolódjon Budapest városához. A FreeSZFE művészettörténeti kurzusaihoz kapcsolódva a Budai Várban tervezünk a hallgatókkal egy hasonló urbanisztikai projektet. A vár elég sokszínű helyszín, kíváncsiak vagyunk, mit látnak meg benne.

A másik tervünkről Csoszó Gabival egyeztettünk, ő csinálna itt egy dokumentarista fotókiállítást az elmúlt tíz év tüntetéseiről, protest eseményeiről. Lacinak a szamizdat óta vannak tüntetési kellékei a jelvénytől a kis zászlóig, ezeket szeretnénk mellé tenni.

 


Octogon: Hova kerültek innen a személyes tárgyak?
R.J.: Van a műteremnek egy másik része, a kettő közt valaha volt egy ajtó, ezt most lezártuk. Ott van az archívum, ami megmaradt a kutatóknak. Számomra az a fontos, hogy azon a helyen, ahol Laci élt és alkotott, egy szelleméhez méltó, független művészeti tér jöjjön létre a mai kulturális közegben.


 

A Town on the Edge
A Kis Varsó, Rajk László és Schmied Andi kiállítása
Kurátor: Soós Andi
Helyszín: Art Department, 1061 Budapest, Paulay Ede utca 19., 1. emelet

A kiállítás megtekinthető 2021. október 29-ig minden csütörtökön és pénteken 15-19 óráig, vagy bejelentkezéssel.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Atombunkerből átalakított múzeum kapott rangos elismerést

Atombunkerből átalakított múzeum kapott rangos elismerést

Egy apró skót falu, Gairloch múzeuma kapta meg az Art Fund Év Múzeuma díját.

Tízmilliárd forint keretösszegű támogatást kaphatnak a designipari vállalkozások

Tízmilliárd forint keretösszegű támogatást kaphatnak a designipari vállalkozások

A pályázati felhívást a Magyar Divat & Design Ügynökség kérdőíves kutatása előzte meg.

Kiosztották 2020 építészeti Nívódíjait 

Kiosztották 2020 építészeti Nívódíjait 

Debreceni családi ház, a budapesti Metrodom-Panoráma lakópark és a szentendrei Ferences Gimnázium kapták az elismerést.

Hirdetés