Interjú Kele Sári designerrel!

Ritkán találkozik az ember olyan sokoldalú, kreatív, rugalmas és nyitott alkotóval, mint Kele Sári. Bölcsészből lett designer, szívesen tervez bútort, belső teret, vagy akár komplex rendszereket is, ha pedig úgy hozza az élet, összecsomagolja 4 tagú családját 2 bőröndbe, és elköltözik egy távoli szigetre, vagy éppen Waldorf óvodát alapít. Sorra nyeri az alkotói pályázatokat és a design díjakat, ezer ötlet van a fejében, melyek csak az ideális alkalomra várnak, hogy megvalósulhassanak. Nagyon szeret kollaborációkban gondolkozni, de bármibe is vágja a fejszéjét, a fenntarthatóság és a tudatosság minden lépését alapvetően meghatározza.
 

Sárival budapesti otthonában beszélgettem ezen a kora őszi napfényes délelőttön egy kávé mellett. Körülöttünk játékok, gyerekrajzok, bútorkárpitok és anyagminták, minden egyes tárgy és részlet arról árulkodik, hogy itt kreatív emberek igazán mozgalmas életet élnek, hogy itt mindent szabad és a játéknak végtelen tere van! A beszélgetés apropóját az a nagyszerű hír adta, hogy Sári stúdiója bekerült a világ egyik, ha nem „a” legrangosabb design díjának, a Dezeen Awards-nak a longlist-jére. Ennek apropóján beszélgettünk tervezői pályájának alakulásáról a kezdetektől napjainkig és persze a jövőbeli tervekről is esett szó!
 

Hogyan lettél designer? Mindig is tudtad, hogy valamilyen kreatív hivatás lesz a tiéd?

Sokáig nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, a mai napig nagyok sok minden érdekel. Az iskolában mindig kitűnő voltam, könnyen ment a tanulás, de emiatt nem is alakult ki egy határozott irány, ami különösebben vonzott volna.

Először esztétika szakra jártam az ELTE-n, a művészethez kötődő filozofikus szövegekkel nagyon szívesen foglalkoztam, a művészet egyébként is mindig nagyon érdekelt. Majd ezzel párhuzamosan elkezdtem a kulturális antropológia szakot szintén az ELTE-n, Boglár Lajos tanár úr nagy hatással volt rám, a nyitottsága és a tudása azonnal magával ragadott. De elérkezett egy pillanat néhány év után, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok több szöveget befogadni, muszáj valami kézzelfoghatót csinálnom, így jött az életembe az építész kar, ami a fizikai és szellemi alkotómunkát ötvöző jellegéből adódóan ideálisnak tűnt. Az építészeten belül sosem a nagy lépték érdekelt, viszont a kisebb házak, belső terek és bútorok mindig közel álltak hozzám, így végül átnyergeltem a BME-n belül az ipari termék- és formatervező mérnök képzésre, amit aztán el is végeztem.  

 

Fotó: Wertan Botond

A design széles területén belül hogyan választottad végül a tárgy és bútortervezést?

Hamar kiderült, hogy a klasszikus formatervezés kevésbé az én világom, inkább a kisebb tárgyak, bútorok, a művészet határán mozgó területek, valamint a rendszerben való gondolkodás érdekel. A diplomamunkám egy közösségi kerékpárkölcsönző rendszer volt, ebben a feladatban is nagyon izgalmas volt számomra az egész modell működésének megtervezése. A diplomamunkám konzulensei Orlai Balázs és Kukorelli Péter, a Kolbászból Kerítést Stúdió alapítói voltak. A diploma utáni időszakban még nem voltam tudatos azzal kapcsolatban, hogy merre induljak, egyfajta sodródás volt jellemző az életemre, ami egyrészt sokszínűséget, de egyfajta keszekuszaságot is hozott.

Az egyetem után Bálinttal, a párommal Barcelonába költöztünk, egy japán designer stúdiójában gyakornokoskodtam, de a válság idején nehéz volt munkát találni kint, ezért hazajöttünk és Orlai Balázs és Kukorelli Péter stúdiójában kezdtem dolgozni a MOME akkori komplex forgalomirányító rendszerének megtervezésén. Mivel a bútortervezés mindig is vonzott, elmentem egy asztalosműhelybe inasnak, hogy megismerjem a szakma alapjait, mert elengedhetetlennek éreztem ezt ahhoz, hogy átlássam a bútorok megvalósíthatóságának részleteit, a teljes képet. Majd készítettem pár bútort a saját kezemmel, melyekre nemzetközi kiállításokon is felfigyeltek.

Mára főképp bútorokat, kisebb tárgyakat és belső tereket tervezek, de mindezek mellett sok más is érdekel, sok egyéb területtel foglalkoznék szívesen, például izgalmas lenne filmes díszleteket is tervezni, de mivel Bálint, a párom, filmrendező, nem fér bele az életünkbe, hogy mindketten eltűnjünk hónapokra a családi életből, amíg egy-egy produkción dolgozunk, ezért ezek jelenleg nem férnek bele az életembe.

 

Fotó: Kele SáraFotó: Puklus Péter

Mi határozza meg a tárgyaid alapkarakterét?

Fontos számomra, hogy legyen lelke a tárgyaknak és érzéseket közvetítsenek. Vagy az én érzéseimet jelenítsék meg, vagy abból váltsanak ki érzéseket, aki használja őket. Mindezt nagyon finom, letisztult eszközökkel igyekszem elérni, ugyanakkor a rideg minimalizmus távol áll tőlem.

Szeretem, ha van játékosság is a tárgyaimban és emellett különösen fontos számomra az őszinteség, ami vagy az anyaghasználatban, vagy a látható, el nem rejtett struktúrában mutatkozik meg.

Az öncélú díszítés helyett a nyers anyagszerűségben rejlő szépséget szeretem megmutatni, mindemellett pedig a minőség és a hosszú élettartam különösen fontos. Olyan formában szeretnék fenntartható tárgyakat készíteni, hogy ez sem azok minőségében, sem megfizethetőségükben ne jelentsen kompromisszumot és kevésbé környezetkímélő darabok valódi alternatívái lehessenek.

 

Számodra mit jelent a fenntarthatóság?

A fenntarthatóságot nem célként, hanem mindent átható gondolkodásmódként fogom fel. Az élet minden területén törekszem a lehetőségeimhez mérten a leginkább fenntartható működésre, ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy bizonyos dolgokban megengedőek lehessünk, mert a kis lépések is jelentősek és maga a szándék is nagyon fontos. Sokszor például egy kevésbé öko-alapanyag a hosszabb élettartamának köszönhetően jelentősen fenntarthatóbb, mint egy természetes eredetű, de rövidebb élettartamú anyag.

A kezdettől fogva a fenntartható szemlélet határozta meg a munkáimat, és van is egy jó nagy ellentmondás bennem amiatt, hogy tárgyakat tervezek, miközben a világunk tele van végtelen számú felesleges tárggyal és közben én magam is leginkább egy tiszta, hófehér, minél üresebb térben érzem a legjobban magam. Amikor Fuerteventurán az egész családunk két bőröndből élt egy éven át, azt éreztem, hogy ez az egészséges és minden más csak felesleges nehézség, amivel a szemetet gyártjuk. Éppen ezért mindig is olyan megoldásokat kerestem tervezőként, amelyek ezzel a szemlélettel tekintve elfogadhatóak számomra. Így születtek meg a hulladék fából készült bútorok és a Fabrikát, amelynek társalapítója voltam, szintén ez a szemlélet vezérelte: az volt a célunk, hogy kidobásra szánt bútoroknak új életet adjunk, minőségi tárgyak formájában.
 

Fotó: Kozma ZsomborFotó: Kmetykó JánosFotó: Kele Sára

Mennyire van nyitottság erre a szemléletre a gyártói oldalon?

Lépésről lépésre haladunk. Idővel egyre nagyobb nyomás érkezik kívülről, a piac felől és belülről, tervezői oldalról is a gyártók felé a fenntarthatóság szempontjaival kapcsolatban. Tényleges élményem, hogy tervezőként minden apró részletért meg kell küzdenem, de megéri. Ez minden gyártónál és minden új anyagnál sok körös kitartó munkát jelent, aminek a végén, ha kiderül, hogy megérte a kísérletezés, mindenki örül. 

 

Hogyan születnek a munkáid, milyen út vezet egy új tárgykollekció létrejöttéhez?

Általában – mint most is – tele van a fejem ötletekkel, amelyek aztán konkrét lehetőségek mentén, pályázatok vagy felhívások kapcsán valósulnak meg.

 

Így történt a Tangens esetében is?

A Tangens bútorkollekció előzményeként inkább csak kíváncsiságból jelentkeztem a Magyar Divat és Design Ügynökség tervezőket és gyártókat összehozó Design Speed eseményére. Vittem a skicc szintű ötleteimet, és egy nagyszerű együttállásnak köszönhetően találkoztam a Rotte Kft. projektvezetőjével, Gazdag Katával, akivel azonnal egymásra találtak az elképzeléseink. A Tangens bútorcsalád az Ügynökség Design Lab programjának keretében valósult meg nagyjából fél év alatt, amit később a kültéri bútorokat tartalmazó Cotangens követett. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, azt gondolom, hogy ez a fajta gyártó-tervező együttműködés hiánypótló és ígéretes, hogy van tere egy-egy ötletnek ilyen minőségben megvalósulnia. 

 

Fotó: Kmetykó JánosFotó: Kmetykó JánosFotó: HFDAFotó: HFDA

Hogyan került be a kollekció a Dezeen Awards jelöltjei közé?

A Tangenst nemzetközi érdeklődés övezte, több nemzetközi díjat is elnyertünk, köztük a Red Dot, a Good Design vagy az Architizer elismeréseit is, és nemzetközi kiállításokon is felfigyeltek rá. Így alakult, hogy korábban megjelent egy cikk a Dezeen-en a Tangensről, ennek kapcsán kaptam tőlük egy levelet, hogy nevezzem be a kollekciót és a stúdiót a Dezeen Awards feltörekvő tehetségek kategóriájába, amelynek a longlistjébe bekerültem.

Olyan élmény volt ez, mint mikor egy elképzelhetetlen gyerekkori álom válik valóra – és emellett hatalmas elismerés is persze. 

Min dolgozol éppen?

Több projekt is zajlik párhuzamosan: egy hazai gyártó céggel nagyon izgalmas beton alapú anyagkísérleteket végzünk, emellett egy másik munka keretében kókusszal is kísérletezem. Egy európai pályázat keretében a francia Boutures céggel együttműködve dolgozunk egy kagylóhéj-kompozit és egy len alapú anyag fejlesztésén, amelyből a szuprematizmus festészetének inspirációjára terveztem kisebb tárgyakból álló lakásdekor kollekciót. Ezen kívül van még egy nagyon személyes képzőművészeti projektem: az NKA alkotóművészeti ösztöndíj keretében tervezek szőnyegeket kisfiam rajzai és a saját alkotásaim felhasználásával. És mindezek mellett egy belsőépítészeti projekt is zajlik éppen.

 

Fotó: Gács TamásFotó: Gács TamásFotó: Gács Tamás

Hogyan tudsz kikapcsolódni? Mi az, ami feltölt ennyi munka és elfoglaltság mellett?

Jellemző rám, hogy nagyon szeretem a spontaneitást, amikor csak úgy alakulnak a dolgok, ugyanakkor feszültséget is kelt bennem, ha nem látom előre azok pontos célját vagy kifutását, a rendszert az életemben. Jártam egy ideig kerámiázni például, amit nagyon élveztem és eszembe is jutott, hogy de jó lenne ezzel komolyabban foglalkozni, de közben persze azt is tudom, hogy nem lehetek egyszerre minden, muszáj dönteni. 

Számomra nagyon fontos a feltöltődés, régóta jógázom, emiatt elvégeztem egy gyerekjóga-oktatói tanfolyamot is és most épp egy felnőtt jóga képzést végzek – ezek mind olyan dolgok, amik feltöltenek, de ilyen az öt ritmus tánc is, ami egy terápiás mozgásforma, vezetett szabad tánc, ami hihetetlen eksztázist és boldogságot, hatalmas felszabadultságot tud okozni.

 

Fotó: Kmetykó János

Fotó: Kmetykó János

Fotó: Kmetykó János

Fotó: Kmetykó János

 

Hol láthatják mostanában élőben a munkáidat az érdeklődők?

Szeptember és október folyamán több kiállításon is láthatóak lesznek a tárgyaim, a 360 Design -on, a S/ALON-on, a Határtalan Design és a Magyar Formatervezési Díj kiállításain is. 

 

KELE SÁRA | Web | Facebook | Instagram

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

„Az ölelés metaforája jelenik meg abban, ahogy a fém struktúra körülfonja a finom anyagokat”

„Az ölelés metaforája jelenik meg abban, ahogy a fém struktúra körülfonja a finom anyagokat”

A 360 Design Budapest kiállításon Kele Sára nemrég Red Dot „Best of the Best” díjat elnyert Tangens bútorcsaládja is megtekinthető.

BEST OF MOME ’22

BEST OF MOME ’22

Cities by Labrosse | Bánáti + Hartvig irodaház

Cities by Labrosse | Bánáti + Hartvig irodaház

Labrosse Dániel karakterei ezúttal egy nem is akármilyen irodaépületbe látogatnak.

Hirdetés