Általánosságban elmondható, hogy minél fejlettebb és magasabb életszínvonalon él egy társadalom, és minél urbanizáltabb körülmények között, annál több szemetet termel. A műanyagok ipari, kereskedelmi és lakossági felhasználása rohamosan megnövekedett, aminek hatására az abból keletkezett hulladéktenger is egyre jelentősebb problémát jelent. Magáért beszélő, szomorú üzenet a tervezők és vállalatok számára az a tény is, hogy a műanyag hulladékok közel 50%-a háztartási eredetű, csomagolási feleslegből származik. A szemétbe kerülő műanyag palackoknak pedig egyenlőre csupán közel tíz százaléka kerül újrafeldolgozásra.
A Reduce, Reuse, Recycle (csökkentés, újrafelhasználás, újrahasznosítás), ebben a fontossági sorrendben az ökohatékonyság fontos stratégiái, de amennyiben ugyanazon a rendszeren belül működik, mint ami a problémát okozta, így azok hosszú távú sikere megkérdőjeleződik, és a kezdeményezés csupán a változás illúziója maradhat.
Arra, hogy ebből a sötét, szeméttel teli zsákutcából kitaláljunk, a bölcsőtől bölcsőig koncepció szerinti tervezés, gyártás, feldolgozás és felhasználás jelenthet megoldást, mely szemléletváltás jelentőségére nyolc évvel ezelőtt a Michael Braungart, német vegyész és William McDonough, amerikai építész által akotott páros hívta fel világszerte a figyelmet Cradle to cradle című könyvükkel. Az ökohatásosság a természet példáját követi, mely szerint nincs felesleg. Ennek értelmében arra kell mielőbb megoldásokat találnunk,hogy a termelés során keletkezett hulladékot a szemétlerakók vagy szemétégetők helyett hogyan tudjuk a gyártásába, használatba visszaforgatni, azt ezáltal fenntarthatóvá tenni.
Plasztik reinkarnáció? MIÉRT NE, HISZEN EGYSZER ÉLÜNK…
Hogyan kaphat egy kidobásra váró műanyag palack, mely beteljesítette elsődleges küldetését új életet, és alakulhat olyan kívánatos tárggyá, amihez utána remélhetőleg hosszú ideig ragaszkodunk majd? Ezt a kérdést tette fel 2006-ban a Coca Cola cég, és annak módját kezdte keresni, hogyan lehetne az újrahasznosított PET (polyethylene terephthalate) műanyag palackok értékét legsikeresebben bemutatni dögösen megtervezett, mindennapi termékeken keresztül. Az Emeco céggel szövetkezve egy klasszikus darabra, az 1944-ben az amerikai haditengerészet számára tervezett, eredetileg alumíniumból gyártott Emeco Navy® székre esett választásuk, melynek újragondolt, modern változatát „111 Navy Chair TM” néven idén áprilisban a milánói i Saloni nemzetközi bútorkiállításon és vásáron debütálták. A „111 Navy Chair TM” különlegessége, hogy mindegyik szék legalább 111 újrahasznosított műanyag palack felhasználásával készül. A becslések szerint így évente több mint hárommillió PET műanyag palackot sikerül majd újrahasznosítani a székek előállítása során. Az ikonikus bútordarab az újrahasznosításra, a „szemét vagy érték” kérdésére próbálja felhívni a figyelmet és a környezettudatosabb magatartásra kívánja ösztönözni a fogyasztókat.
Esetenként viszont a jó szándék ellenére is az elhasznált anyagok új termékbe való forgatása negatív mellékhatásokkal is járhat, amennyiben nem elég alaposan átgondolt a folyamat. Így először bármilyen jó ötletnek is tűnhet megvásárolni, és környezettudatosságunkat büszkén hirdetve viselni például a divatos környezeti szlogeneket hirdető új pólónkat, mely ráadásul még újrahasznosított műanyag palackokból nyert szálakból is készült, az inkább mégsem ajánlott, mivel annak összetétele olyan mérgező anyagokat és adalékokat is tartalmazhat, melyek emberi bőrrel való közvetlen érintkezése a szervezetre káros lehet. Tehát ha egy anyagot újrahasznosítanak, az önmagában még nem teszi azt környezetileg kedvezővé, a teljes életciklusban felmerülő hatások összessége határozza csak meg, hogy az valóban előnyös-e környezeti szempontból.
Az életciklus elemzés (LCA)koncepciójának eredete egy híres eset révén egészen 1969-ig nyúlik vissza, amikor is a Coca Cola cég azt próbálta megállapítani, hogy az üveg vagy a műanyag palack használata jobb környezetvédelmi választás-e. Az életciklus elemzés azt jelenti, hogy termékeik környezeti hatásait vizsgálták a gyártás, használat és ártalmatlanítás folyamatainak analízisén keresztül. Mivel az üveg egy természetes anyag, így a legtöbben az üveget gondolták volna környezeti szempontból jobb választásnak.
A várakozásokkal ellentétben viszont az életciklus értékelés eredménye a műanyag palackot hozta ki a jobb környezetvédelmi választásnak. A szempontok között szerepeltek például olyanok, mint az, hogy akkoriban a műanyagot könnyebb volt újrahasznosítani, mint az üveget, valamint hogy az üveg nehezebb és törékenyebb mint a műanyag, így a könnyebb súlyú műanyag palackok szállitásához kevesebb energiára volt szükség.
Amint az könnyen észrevehető, az egyik választás sem tökéletes. Az anyagok életciklus szempontú kutatása viszont lehetővé teszi azt, hogy az összes változó figyelembevételével hozzuk meg környezeti döntéseinket.
Frei Imola
