Bár lombos fejüket nem borítja „szagos, virágos fergeteg”, mert réges-rég várostűrő, ellenállóbb fajtákra cserélték őket, élnek még az Üllői úton fák. Mindenkinek mást jelentenek: a főváros egyik legforgalmasabb, legzajosabb pontján lakóknak talpalatnyi zöldet, érettségizettek milliói számára Kosztolányi gyönyörű, melankolikus versét, míg a fiatalabb generációknak egy polgárpukkasztó dalszövegeiről elhíresült, nevében hasonló hangzású zenekart. A híres fák legújabban az ingatlanpiacon váltak jelképpé – stilizált motívumaik az október elején átadásra kerülő irodaház, az Ü48 Corner Center homlokzatát díszítik.

Az Üllői út vonalán csomópontszerű urbanisztikai beruházásoknak lehetünk szemtanúi. A ferencvárosi tömbrehabilitáció és a Corvin-Szigony Projekt keretében új belváros formálódik, mely a lakosság kicserélődésével és a terület felértékelődésével jár együtt. A betelepülő fiatalabb korosztályok vásárlóereje munkahelyteremtő irodai, kereskedelmi, üzleti és kulturális beruházásokat generál. Becslések szerint az elkövetkező években az Üllői út lesz a budapesti irodapiac meghatározó térsége.

Kiváló példája a Corner Center a fentebb vázolt trendnek. Új irodaházak esetében szinte kötelező „legekre” hivatkozni: a Corner Center-t az első olyan 21. századi, prémium kategóriás irodafejlesztésként említik, mely „merész formavilágával meghatározó szerepet vállal a városkép modernizálásában”. A szöveg csak addig tűnik formális túlzásnak, amíg egy pillantást nem vetünk az épületre. Akkor viszont azonnal rájövünk, hogy az állítás épp olyan magabiztos, mint amennyire újszerű a Bolla Ákos-Litkey Csaba építészek által megálmodott irodaház.

 
A meghívásos pályázat kiírása szerint az építészeknek egyedi, a megbízó cég arculatát meghatározó designt alkalmazó épületet kellett tervezniük. Első gondolatuk egy „fékező ház” volt, mely a városba bezúduló autótömeg lassulását imitálja. Innen származott az egyre sűrűbb és magasabb homlokzati elemek koncepciója. A négy szögtörésben álló, akkor még sík lap már az első vázlaton is megjelent.

Egy másik fontos követelmény szerint az építési terület alatti régi, teljesen elavult metrószellőztető berendezésnek, illetve az itt található óvóhelyek szellőző rendszerének teljes felújítását is el kellett végezni. A tervezők, ahelyett hogy elrejtették volna, a homlokzaton hangsúlyos szerepet szántak a kürtőnek. (A kürtő egyébiránt külön műtárgy, melyet elkészülte után átadtak a BKV-nak.)

A homlokzati lapok végül ferde hengerpalást ívet kaptak, melyek feloldották a merev tömegszervezést. Az így létrejött vitorlák lágy, könnyed hangulatot tükröznek, felveszik az utcaképben megjelenő többi épület arányait. Ezt a kb. 1100 négyzetméternyi felületet az Üllői úti fák stilizált árnyképei teszik egészen egyedivé. Éjszakai látványosságként az üvegszárnyak élén színváltós, folyó fénycsík úszik, egy kis Las Vegas-i hangulatot csempészve a pesti forgatagba.

A belső terek megszervezésének alapelve a rugalmas szerkesztés volt. A ház egyaránt alkalmas kis, közepes és nagy irodaegységek kialakítására. Magasabb design igény jelenhetett meg a bejárati részben és a belső udvaron. A tágas aula színvilága – a borvörös fal, fehér mennyezet, szürke pult és járólap – nagyvonalú eleganciát sugároz. Kettős funkcióval rendelkezik az udvar: a világos, napsütötte növénykert rekreációs célokat szolgál, ugyanakkor az erre néző hatalmas ablakokon át rengeteg természetes fény jut az irodákba.

Fent, a magasban „lebeg” a ház jellegzetessége: a 12 tonnás kéményseprő-járda. A környező kémények sok fejtörést, komoly statikai és építészeti problémát okoztak: ugyanis az új EU-s szabályozások miatt ugyanis a szomszédos öreg épületek kéményeit jelentős mértékben meg kellett magasítani. A robosztus acélszerkezetek és a 80 (!) megmagasított kémény most már biztonságos, de a látvány sem az új, sem a régi épületekkel nem képez szerves egységet.