Azután megszűnt a vizes jó világ, a strandok és uszodák többsége lepusztult vagy bezárt. Hosszú évek nélkülözése után végre új oázissal gazdagodott a város: októberben ünnepélyesen felavatták és átadták a miskolciaknak a Kemény Dénesről, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdaedzőről elnevezett uszodát. 

A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben semmi sem váltott ki nagyobb közfelháborodást Miskolcon, mint a tapolcai strandfürdő és az Erzsébet fürdő bezárása. Mi köze lehet ezen létesítményeknek az új uszodához? Nagyon is sok – a város strandjai, fürdői ugyanis a sosemvolt uszodákat helyettesítették szezonban és – a termálvíznek köszönhetően – részben szezonon túl is. Az alábbi rövid „strandkörút” hivatott fölvázolni az eddigi lehetőségeket és reményeket a vizekben gazdagabb, szebb jövőre nézvést. 

A város büszkesége és igazi világcsoda a Barlangfürdő, melynek fejlesztésére az elmúlt években több milliárd forintot fordított az üzemeltető. A turisztikai attrakció „népfürdő” jellege viszont érthetően elveszett a méregdrága jegyáraknak és az állandó zsúfoltságnak köszönhetően. A luxuskomplexum és a szomszédságában elhelyezkedő, teljesen tönkrement Tapolcai strand közötti kontraszt óriási. Utóbbi volt nyaranta a helyiek Balatonja, ahová az olcsó jegyárak, a hatalmas szabad terület és a békebeli hangulat miatt még a város túlsó csücskéből is érdemes volt eljönni. Az ide tervezett nagyszabású „Vizek Völgye” projekt csupán papíron létezik, nincs ember, aki meg tudná jósolni, megvalósul-e valaha. A helyiek elkeseredése odáig fokozódott, hogy a közelmúltban a városrész elszakadását kezdeményezték Miskolctól – aminek nagyjából annyi az esélye, mintha mondjuk Zugló akarna kiválni a fővárosból. Nem jobb a helyzet a korábban tanuszodaként is üzemelő Erzsébet fürdő esetében sem, ami szintén évek óta zárva tart. Az 1892–93-ban közfürdőnek épült, most örökségvédelem alatt álló szép ház a belváros büszkesége lehetne. Pár éve a főépületet ugyan kívülről felújították – vitára adott okot, hogy az eredeti bádogkupolát üvegkupolára cserélték –, de a belső munkálatokra már nem került sor, a bővítés is csupán terv maradt mind a mai napig. A város vízi életét gazdagította a télen korábban uszodaként funkcionáló termálvizes Selyemréti (helyi nevén „Augusztus húsz”) strand is, mely ez idő szerint egyetlen hideg vizes medencével üzemel. Az elképzelések szerint ötmedencés élményfürdővé bővítik – majd, egyszer, hamarosan; a vélemények meglehetősen eltérőek. Ezenkívül a Várfürdő két kicsike hideg vizes medencéje és a Diósgyőri („Bulgárföldi”) uszoda kis medencéje bővíti a kínálatot.

A fentiek ismeretében érthető, mekkora szenzációt jelent Miskolcon a Kemény Dénes Uszoda átadása. A városnak még sohasem volt versenyuszodája, most viszont joggal reméli mindenki, hogy az elkövetkezendő években óriási fejlődésnek indulhat a helyi úszó- és vízilabdaélet. Az új uszoda építészetileg is figyelemre méltó – Miskolc nem bővelkedik kortárs középületekben. Az Egyetemváros mellett Tapolca (a majdani Vizek Völgye) szomszédságában álló létesítmény tervezésére 2007 tavaszán írtak ki titkos, nemzetközi pályázatot. A három megosztott első díjas pályamű közül végül a Kováts András építész által jegyzett és a Keletterv Kft. által benyújtott terv valósulhatott meg. A végső döntést az építés és az üzemeltetés együttes szempontjai, valamint a beruházás várható költségei alapozták meg. A környezeti illeszkedés, a hagyományokhoz való ragaszkodás és a környezettudatos építés egyaránt hozzájárultak a pályázat sikeréhez.

A létesítmény az egyetemi campus peremén helyezkedik el. Első látásra a nagy hollywoodi katasztrófafilmekből ismert jelenet tárul a szemünk elé: az épület tömegét meghatározó két hangsúlyos elem közül a nagyobbik téglatest épp belesüllyedni látszik a szomszédos tóba. A hátradőlő kubus egy hosszúkás hasábra támaszkodik, mely az északi oldalon a dombhoz simul. Az uszodát körbejárva örömmel konstatáljuk, hogy a tervezők milyen körültekintően alakították ki a környezettel való kapcsolatot. Itt tényleg jó sétálni, nézelődni, pihenni – a sétautak egységes gyalogosrendszerré forrnak össze; a szintváltozás és a tereplépcsők újabb funkciókat kínálnak föl. Nyilvánvaló, hogy az egyetemisták hamarosan „belakják” majd a parkot és az épületet egyaránt, különösen mivel az egyetem ígéretet kapott az üzemeltetőtől, hogy testnevelési órákat tarthatnak itt. Tekintetet vonzó érdekesség a házat körülfogó járdarendszer padlójába épített kék színű LED-es vonalvilágítás, mely a külső mennyezeteken ismétlődik.

A három oldalról nyitott medencecsarnokot (a versenymedencével és egy kisebb tanmedencével) körben mesterséges tó határolja, amely várárokként védi az épületet, és egyben gondoskodik a külső és belső tér izgalmas vizuális kapcsolatáról. A belső tér funkcionális kialakítása rendkívül egyszerű és praktikus. A kétemeletes traktusba kerültek az öltözőblokkok, a kiszolgálóhelyiségek, a közönség-, sajtó- és VIP területek, valamint a fitnesz- és a szaunarészleg. A medencecsarnok impozáns, világos és levegős – talán csak erős fényben lehet zavaró, hogy az emeleti ötszáz férőhelyes lelátó a déli oldallal épp szemközt kapott helyet.

Kemény Dénes Uszoda – Miskolc, Egyetemváros
Szöveg: Petrik Rita
Fotó: Zsitva Tibor
Építész: Kováts András

Adatok:
Építész munkatárs: Boháty Edit (Keletterv Kft.)
Generál kivitelező: Hajdúép Kft.
Belsőépítész: Balogh Balázs
Tervezés: 2007
Beruházási költség: 2,2 milliárd forint
Medencék mérete: 50 méter x 25 méteres a versenymedence, 25 méter x 10 méteres a bemelegítőmedence