Nincsenek nagy szinteltolások, túlzó távolságok és kontrasztok: az emberléptékű kubusok egyszerű formavilága, mérete, a homlokzatok naturális – a közeli erdőre és kikötőre, a történelmi vidék építészetére utaló – faanyag-használata, az olykor a tetőkön is átvezető zöld gyepfelületek a közvetlenség, közelség és intimitás varázsát hozzák el.

A szerkesztés egyszerű, mégis izgalmas és mozgalmas: a kint és bent, a fent és lent élménye, a takart és áttört falfelületek, a sík terep és az enyhe, majd egyre meredekebb lejtők mind dinamikus hatást keltenek a belőlük áradó mély nyugalom mellett.

A gdyniai hotel egy zöld fennsíkra épül, ahol a harsogó fűteraszok, élénk lombozatok léleküdítő látványt nyújtanak. A közösségi és személyes terek között természetes határokat képeznek e tetőkről lefutó fűteraszok, alattuk pedig egy kerek erdőben találjuk magunkat. A föld alatt pedig a recepció, a hall, egy konferenciaterem, étterem és kávézó „rejtezik”, nyújt biztonságot – bár az egész komplexum fészekként védelmező érzést kelt.

Kirándulásra csábító a környék, egy közeli forrás és maga a tenger – a megvalósult épületegyüttesben lakni, létezni, a természettel együtt lélegezni már önmagában is kirándulásnak, külső-belső utazásnak hat majd. Vissza hát a természethez!


Iványi Bianca