A fanatikusokat kivéve igazán hat évvel ezelőtt vált ismertté a szakmában a Natkevičius & Partners neve, mikor is a Mies van der Rohe Award 2009 nomináltjai között szerepelt a litván építésziroda 2008-as kaunasi (Litvánia) terminálépülete. Most egy kisebb munkájukba futottunk bele.
\r\n\r\n
Szöveg: Molnár Szilvia
Építész: Gintautas Natkevičius
Fotó: Leonas Garbačauskas
A fanatikusokat kivéve igazán hat évvel ezelőtt vált ismertté a szakmában a Natkevičius & Partners neve, mikor is a Mies van der Rohe Award 2009 nomináltjai között szerepelt a litván építésziroda 2008-as kaunasi (Litvánia) terminálépülete. Most egy kisebb munkájukba futottunk bele.
A Litván Építészek Szövetsége tavaly ősszel, hatodik alkalommal szervezte meg a „Zvilgsnis i save”, vagyis a Betekintés című biennálét, melyen a különféle építészeti műfajokban 2012 és 2014 között tervezett – megvalósult, illetve (még) terv szintű – épületekből rendeztek válogatott kiállítást. A tárlaton litván területen felépült (vagy oda tervezett), valamint külföldi projektek egyaránt helyet kaptak. Köztük volt Gintautas Natkevičius vezető tervező és munkatársainak kisház terve is, ami néhány hónappal ezelőtt a fehérorosz Raubičiai térségében épült meg. A Minszktől nagyjából 20-30 kilométerre fekvő területet a köznyelv természeti szépségei és nyilván fekvése okán Fehéroroszország Svájcának nevezi, a téli hónapokban az ország minden részéről, de külföldről is özönlenek ide a téli sportok szerelmesei.
Megközelítőleg 2000 négyzetméternyi, fák ölelésében fekvő telekre húzták fel a kétszintes házat. A szerény összterületű (272 m2) családi lak lényegében idegen testként áll úgy az erdei környezetben, mint a távolabbi épületek szomszédjaként. Nem a sátortetős, faszerkezetes, vagyis klasszikus helyi építési módot tükrözi e felépítmény, inkább a néhány éve lényegében univerzálissá lett, konténerszerű, monolitikus tömbformát, melyben, ha igen, akkor elsősorban az építési anyagok használata adhat kevés fogódzót ahhoz, hogy éppen milyen kulturális és/vagy földrajzi területen járunk.
Natkevičiusék jelen kisháza idegenszerű, mégsem feltűnni vágyó épület. Józan, racionális, funkcióelvű. Vonzóvá a fekete téglahomlokzatait fel-felszakító üvegfalak változó ritmusú rendszere által válik. Távolról tekintve a házra, mintha óriások építőjátéka lenne, amit a gigászok változatos módon rakhatnak össze, majd szedhetnek újra szét.
A belső téri szisztéma a hagyományos elrendezést követi, eszerint a családi, baráti együttlétek térrészei a földszintre kerültek, a privát hálók az emeletre - utóbbiak megközelítése a téglaforma ház nagyjából szimmetriatengelyébe elhelyezett, nyitott lépcsőházból történik. A kompakt külső merész szögekkel, mennyezetmegnyitásokkal szabdalt, már-már monokróm belsőt rejt, melynek berendezése nagyon pontosan megválasztott bútordarabokkal, világítótestekkel történt, láthatóan jól megírt koncepció alapján.
Tervezés: Gintautas Natkevičius, Rimas Adomaitis, Jurgita Skalskytė
Tervezés éve: 2013
Megvalósítás éve: 2014
Összterület (nettó): 272 m2
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 117 - 2015/01. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Családi ház Minszkben és Prágában, Gettofal-emlékmű, Prezi, Emarsys, Galax, National Instruments irodák, Sáo, Alap, Dob3 ...
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
