Talán nem túlzás az utóbbi időszak egyik legjobban várt házaként emlegetni ezt a családi házat.

Talán nem túlzás az utóbbi időszak egyik legjobban várt házaként emlegetni ezt a családi házat. Lehet, hogy szubjektív a szempont, de talán másokat is foglalkoztatott a kérdés, hogy merre fordul majd azoknak a fiatal építészeknek a pályafutása, akik évekig dolgoztak a hazai kortárs építészet közelmúltjának két legfontosabb alkotásán.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Pályázataik, az építészeti központ, illetve néhány kisebb építészeti alkotásuk után szinte megvalósult munkák nélkül nyerték el a Gellért téri és Fővám téri metrómegállók tervezési munkáját a Sporaarchitects fiatal tervezői. Végigverekedték az elmúlt éveket és végül győztek. A végeredményt sokan megénekeltük, sokan fognak még a 4-es metró építészetéről dalolni. Személy szerint – mert a kibicnek talán semmi sem drága –, engem a következő lépés, a következő ház kezdett el foglalkoztatni. Okozott-e görcsöket, eredményezett-e manírokat az a néhány föld alatti év, vagy éppen ellenkezőleg: tapasztalt, harcedzett, kifinomult építészként jöttek ki a felszínre, akik nagyszerű, immár a középgeneráció tagjaivá érett alkotóként építenek jobbnál jobb házakat a jövőben. Így csípődött be ennek az első háznak a képzete. Az első házé, amire nagyon várunk. Egy újépítésű, zömében katalógus ízű, jellegtelen családi házakkal pettyegetett településrész zsákutcájának utolsó telkénél járunk. Mint általában az ilyen esetekben történni szokott, illeszkedésről szó sem lehet, az épített környezet kevés támpontot ad, de a szabályozás valamiféle keretet mégis kijelöl. Főképpen
Hatvani Ádám az, aki a megrendelőt személyesen is régről ismerve, vezető szerepet játszik a családi ház programjának alakításában, a kisgyermekes megbízó házaspár igényeinek felmérésében.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Fontos döntés, hogy a szomszéd házaktól eltérően az új épület nem garázsbejáratával fordul az utca felé, nem ezzel a jellegtelen tucat- momentummal fogadja a hazatérőt. Egyfajta racionális téri képlet bontakozik ki, amiben a különféle áttörésű és anyagú síkoknak kiemelkedő szerepet szánnak. Ráadásul a benapozás iránya, a beérkező nap járása lehetővé teszi, hogy a telek hosszanti tengelye tovább szervezze a ház alaprajzi szerkezetét. Így a zárt megjelenéstől az épület traktusról traktusra, szobáról szobára nyílik meg egyre inkább, hogy végül a kert felőli utolsó szakasz egy teraszba fusson ki, ami a szinte üvegfalú nappali szerves folytatásának hat. Ez a tagozás, ez a belső rend tiszta logikát, kifinomultságot tükröz. Olyan visszafogottságot sugall, a túlzástól, a túlírtságtól, túlgondolástól való kimért tartózkodást, ami magával ragadó. Csak egyetlen részletet említenék ezzel kapcsolatban. Jó építészekre jellemző az az eljárás, ahogyan a teraszba kifutó nappali üvegfalába úgy ékelnek be egy kéménypillért hogy annak iránya, léptéke, fehér, téglás textúrája valódi végpontként, az egymásba sodródó terek végpontjaként működjön. Ráéreztek erre a pontra és nagyszerűen oldották meg a feladatot. 

Fotó © Bujnovszky Tamás

Készakarva kerültem az elemzésben az épület legfontosabb alkotóelemét, ami összeköt és elválaszt, szofisztikált és prózai. A bevezető sorok után talán nem lepődünk meg, ha ez az alkotóelem a látszóbeton födémszerkezet. Sokat beszélünk a látszóbeton mágiájáról, de talán kevesen tudnak erről a mágiáról többet, mint a Spora tervezői. Ennél a háznál a mennyezet látványvilága, a beton pórusainak képe, a zsaluk illesztései, a kavicsok, kitörések megunhatatlan kompozíciót produkálnak. Ez a sík összeköti a belső tereket, miközben a belsőépítészeti formálásban, a bútorozásban puha és színes ellenpontok jöhetnek létre. Olyan bravúrok, időtlen részletek, mint amilyen a konyhai elszívó mellé szervezett konyhai felülvilágító, vagy a kisgyermek lakrészének fürdőszobájában látható bevilágító – mind nagyszerű tervezői gegekként hatnak. A födémszerkezet szétterülő síkjának túlfutásai a ház egészének összképére hatással vannak. Ezt a síkot aztán olyan részletek egészítik ki, húzzák, feszítik még tovább, mint amilyen a terasz árnyékolójának fakerete. 

Fotó © Bujnovszky Tamás

Összességében mondható, hogy nagyon jól működő, az építészet eszköztárából finoman merítő, barátságos atmoszférájú családi ház született. Nagy, magabiztos lépés ez újabb megbízások fel.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Tervezők: Hatvani Ádám, Korompay Attila, Dékány Tibor (Sporaarchitects)
Egyedi lámpatestek: Jánosi András (Lumokoncept)
Tervezés: 2013
Kivitelezés: 2014
Alapterület: 146 m2

Szöveg: Martinkó József
Építész: Hatvani Ádám, Korompay Attila, Dékány Tibor
Fotó: Bujnovszky Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/07-es lapszámában.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 115 - 2014/07. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Családi ház a hajdúságban, építész műterem Debrecenben, stadion egy minszki erdőben, lengyel ház, Pannonhalma: kosárcsarnok - majorság, Jurgen Bey, Benedetta Tagliabue  


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Egy kép | Hatvani Ádám

Egy kép | Hatvani Ádám

Építészek az építészeti fotóról

TOP TRIÓ | sporaarchitects

TOP TRIÓ | sporaarchitects

TOP TRIÓ elnevezésű sorozatunkban mindig egy-egy általunk felkért építésziroda fejti ki a véleményét három kedvenc épületéről – építészek építészekről.

TOP TRIÓ | Térhálózat

TOP TRIÓ | Térhálózat

TOP TRIÓ elnevezésű sorozatunkban mindig egy-egy általunk felkért építésziroda fejti ki a véleményét három kedvenc épületéről – építészek építészekről.

Hirdetés