Természetesen az összevetés akár hízelgőnek is tekinthető, ha a sajátos, lendületes vonalakból építkező formálás kapcsán Jürgen Mayer H.-nak nem kellene minden interjújában különbséget tenni a brit építésznő fluid, folyékony építészete, illetve saját membrán-építészete között. A dekonstruktivista élcsapat eme két kiemelkedő tehetsége közül ugyanis ő a felületek, az épület felszínének lepelszerű, burkolatként is értelmezhető tulajdonságait használja ki, míg Hadid a forma, a tömeg mozgási dinamikáját láttatja.

Ahogyan nemrégiben a német ezt építész lapunknak adott villáminterjújában kiemelte (OCTOGON 2009/5), erre a lényegi különbségre igen fontos volna figyelni, amikor épületei kapcsán automatikusan Hadidot emlegetik. Mielőtt rátérnénk legújabb, Krakkóban a Visztula déli partján, a Wawel és Kazimiez közé beérkező Grunwaldzki-híd mellett felépült szállodájának bemutatására még egy utolsó megjegyzés a fenti témában.

Az utóbbi években átadott hamburgi Ada 1 irodaház, a Dupli Casa villa, a Karlsruhe Egyetem kantinja, vagy egy dániai élelmiszer cég központja (Danfoss Universe) bizonyítja, hogy szemben Hadid méregdrága, bonyolult és nehezen kivitelezhető épületeivel, Jürgen Mayer H. egy kifizethető, megépíthető narratívát vitt sikerre. Racionális tudott maradni úgy, hogy esztétikai értelemben, a fantázia és teremtő erő tekintetében rendhagyót alkotott.    

 
Ennek az utolsó kijelentésnek az igazolását látjuk a krakkói négy csillagos Sof Hotel Park Inn épületében is. Közép-Európában is kivitelezhető, kifizethető funkcionális épület, ami esztétikumát tekintve nem hajlandó kompromisszumokra. Hogy ezt belássuk legyünk kicsit nyitottak azzal az építészeti képlettel kapcsolatban, ami ez esetben is jól olvasható.

Két középfolyosós, egymásra merőleges, hagyományos szálloda elrendezésű épületszárny, amihez egy alacsonyabb épületrész, az étkezők, recepció, bár, kondicionálóterem csatlakozik. A szokványos tömeget tulajdonképpen csak az egyik épületszárny véghomlokzatánál látható átnyitás, illetve annak letámaszkodása, finom ívekben ellágyított csomópontjai teszik érdekessé. Az átnyitás azonban másról szól.

Íves, elegáns, szép arányú momentum, amiből fémes és grafitszürke párhuzamos sávok szaladnak szét a homlokzaton. A sávozás, a párkányok és emeletek rajzos rendszere átveszi az uralmat az épület egésze felett; a látvány felülírja, átitatja a szerkezet. Ívelt motívumai a belső, közhasználatú terekbe, a bútorok formáiba, a korlátok vonalaiba, a pultokba, terekbe is befolynak. Már nem tudja a szemlélődő pontosan szétválasztani a szerkezet, a tömeg, illetve a felszín rajzosságának összefüggéseit, ami azt eredményezi, hogy a felület olyan vizuális rendszerré áll össze, ami összetettebb, izgalmasabb, erőteljesebb hatással van az épület egészére, mint maga a tömegformálás, telepítés.

 
Ne ítélkezzenek elhamarkodottan! Vállaltan egyfajta karosszériát látunk tehát. Karosszéria és karosszéria között azonban hihetetlen különbséget fedezhet fel mindenki, aki képes megkülönböztetni egymástól egy Zsigulit és egy Aston Martint. A felszín, ami lepelként borul a szerkezetre, membránként feszül fel rá, központi szerepet játszik. Annak ellenére értékelem ezt nagyra, hogy az építészet hagyományos felfogása szerint ez egyfajta látványépítészet, faszadizmus. Napjaink az építészetnek azonban a vizuális kultúra kiáradásával, a vizuális információk tengerével kell versenyre kelnie, mint látványnak kell a városok, utcák, közterek látványtengerében értéket, esztétikumot megvalósítania. A SOF Hotel Park Innre leselkedő legnagyobb veszély is ebből fakad, ugyanis az általunk közölt képsorozat még azt az állapotot mutatja, ahol a szálloda gagyi cégfeliratait még nem függesztették ki. A finom rendszer ugyanis rendkívüli módon megtörik a logók kihelyezése után.    

Mindazonáltal az OVOTZ Design Lab és GD&K Consulting partnerirodák közreműködésével megalkotott 152 szobás szálloda bizonyíték arra, hogy a rendhagyó kortárs építészet egy lengyel szálloda esetében is megfizethető, finanszírozható, ha jó tervező áll a projekt mögött. Ez a szállodakategória jelenleg ugyanis a közepes tudású építészeket foglalkoztató, profitorientált fejlesztők vadászterülete idehaza. Pedig létezik alternatíva. Kis bátorság, nyitottság, kellene hozzá.

Szöveg: Martinkó József
Nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/9. számában.