A délszláv válság óta a térség új országformációi a normális működés, államszervezet kiépítéséért küzdenek. Fontos felismerés, hogy az építészet jó eszközzé válhat ennek a törekvésnek a bemutatására.
A lakórész és a stúdió közötti öt merevítő betongerenda az építészek olvasatában a kotta öt vonalára is utal
Muhamed Serdarević és Emir Salkić a bosnyák normal arhitektura élén már irodájuk elnevezésében is az egzotikum, a perifériás csodabogár-lét ellen küzd. Építészeti kifejezési módjuk alapszövetét jelenti származásuk, vallásuk, etnikai, nemzeti hovatartozásuk. A nemzeti identitás folyamatos reprezentációja sem nem cél, sem nem lényegi momentum. Pontosabban fogalmazva az érdekli őket, hogy milyen minőségű kapcsolat, párbeszéd és interferencia alakulhat ki személyes kulturális sajátosságaik és az építészet univerzalitása között.
Jól azonosíthatók a különféle funkciók az anyagváltásokban. Az utolsó traktusban az eredeti "hosszúház" maradéka is látszik
A szarajevói egyetem építész karán szerezték meg diplomájukat, majd 2001-ben alapították meg irodájukat. Ösztöndíjasként az ETSAB Barcelonán, TU Grazon, TU Munichen, TU Delften, a brüsszeli Horta Universityn és a Bauhaus Dessaun végeztek posztgraduális tanulmányokat, és mind a mai napig fontos szerepet szánnak a kooperációnak. Európa számos pontján tartanak előadásokat, szerveznek közös munkákat.
Sávos benapozást és karakterest választóvonalat is jelent az üveg nyaktag
Szarajevótól tizenkét kilométerre, a hegyek között található Ilidža település. Az erdős, hegyes-völgyes vidéken épült fel a duó első jelentősebb alkotása. A Music Farm néven futó épület megrendelője egy híres bosnyák popzenész, aki két már meglévő, visszabontott ház alapjaira építkezhetett. A környékre vonatkozó, szigorúnak mondható építési előírások nyomán az új ház kontúrja, tetővonala, alapvető dimenziói nem különbözhettek az eredeti nyeregtetős „hosszúházak” paramétereitől. Azok eredeti alapjaira kerültek az átépített épületrészek új főfalai, illetve az átépítéssel átellenes végződésben, kissé csonkolva, megmaradt a régi házak egyikének néhány méter hosszú cseréptetős szelvénye. Végeredményben a bővítéssel három, jól azonosítható tagozat jött létre.
Faborítású fülke köti össze fizikailag a tetőteret és a stúdió előterét
A megrendelő igényei szerint tehát az új épületrész száz négyzetméteres, egy légterű zenei stúdióval, nyolcvan négyzetméteres, tetőtér beépítéses lakórésszel bővült. Ezek eltérő színezésű, fémes szürke, illetve barna külső borítást kaptak, ami révén a funkcióváltások jól azonosíthatók kívülről is. Ezt az egymásból lefűződő térsort egészíti ki öt betonborda. A ház kontúrját követő külső betonbordák abban a metszetben merevítik a szerkezetet, amibe a bejárati ajtó, illetve a tetősíkba, falsíkba lefutó ablakok, bevilágítósávok kerültek. Ez a megoldás egyrészről szerkezeti kényszer, másfelől a nyaktag pozícióját emeli ki igen elegáns módon.
Alaprajz
Az alaprajz jellemzői a ferdeszögben álló falsíkok, amelyek a keskeny terek berendezhetőségét, belakhatóságát segítik. A három tagozat a tetőtér szintjén kettővé olvad, ami a dupla belmagasságú zeneszoba miatt indokolt. Tovább erősíti a két belső tér kapcsolatát a tetőtéri helységből kilógó, ablakos, faburkolatos kis fülke is.
Metszet
A ház az összekapaszkodás, az belső és homlokzati ritmusváltások háza. Hagyománytisztelő tömegformálás, ám a részletképzésben, a funkciók kezelésében innovatív, korszerű és elegáns megoldások sorát felvonultató épület. Nem vállalja magát túl, nem akar mindent, de amit célul tűz ki, azt következetesen valósította meg a terveződuó vezette stúdió.
Szöveg: Martinkó József
Fotó: Munever Salihović
A Music Farm az összekapaszkodás, az belső és homlokzati ritmusváltások háza.
Építész: Muhamed Serdarević és Emir Salkić
Tervezői kontakt: www.norma.ba
Tervezés: 2008
Építés: 2008-2009
Átadás: 2009
Alapterület: 180 m²
Szintszám: földszint + 1 emelet
Nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/9. számában.
