Bejelentkezés

Kiemelt esemény ajánló


Konténerfesztivál a Soroksári úton

2012-06-04 11:44

Amikor ezt a cikket írom, az utolsó simításokat végzik el a konténereken, helyükre kerülnek az italospultok, és az utolsó kábeleket, dobozokat is épp elpakolja valaki. Felcicomázva, frissen festve, jól öltözötten, a vendégek üdvözlésére készen áll minden idők legizgalmasabb fővárosi szabadtéri helyszíne a Soroksári úton. Hölgyeim és uraim, van szerencsém bemutatni a Parkot.

Hogyan is kezdhetnénk egy különleges, új szórakozóhely intróját, ha nem egy stílusos konferálással? A májusban elkészült  Parkról (második keresztneve Budapest Park) bizonyára még sokáig, sokfélét fogunk hallani, annyira üde és ígéretes színfoltja a budapesti éjszakai életnek. Sőt, több annál, olyan nappal is üzemelő összművészeti helyszín, amely nemcsak a fesztiválok, s a zene kedvelőinek szól, s nem kizárólag a fiatalokat igyekszik megszólítani. Gyakorlatlan lévén  a laudációkban, rögtön az elején kezdem.



A tervezők által a terület alakja miatt egymás között csak Háromszögként emlegetett, 11 000 m2-es alapterületű helyszínre kiváló megközelíthetősége, elhelyezkedése és adottságai miatt esett a választás, pedig az esélyesek között szerepelt a Kopaszi-gát vagy a Népliget egy-egy része is. Az eredetileg remízként működő, fővárosi tulajdonban lévő területre a tervek szerint egy P+R parkolóház kerülne, így a tulajdonosok – egyelőre – két évre vehették bérbe a telket. Folynak ugyanis a tárgyalások, hogy hogyan lehetne a két funkciót ötvözve folytatni az együttműködést. A sokáig parlagon álló ipari fejlesztési területet a kivitelezők és a tervezők nemcsak megtöltötték élettel, hanem egyben rehabilitálták is, használható, élvezhető akcióterületet teremtve így a város szélén, a MüPa, a Nemzeti Színház és a Ludwig Múzeum tőszomszédságában.

        A Park információs térképe, jól kivehetőek rajta az egyes tematikus helyszínek


A hazánkban eddig kevéssé kiaknázott moduláris építészeti műfaj – üdítő kivétel  a VTCS által bemutatott dESIGNkONTENER köztéri rendezvény 2005-ben és 2006-ban –, a konténerépítkezés ideális választásnak tűnik egy fesztiválhelyszín esetében, hiszen az ideiglenes építészeti elemek könnyen installálhatóak, mozgathatóak, egymásra helyezve számos kreatív kapcsolódási lehetőséget hordoznak magukban. Arról nem is beszélve,  hogy az összeillesztett színes konténerek adta indusztriális hangulat kiváló háttere lehet a különböző koncerteknek, művészeti rendezvényeknek is. Itt, a Parkban összesen 174 használt és gyártatott, 20 és 24 lábas, ÉMI által tanúsított konténerből komponáltak kreatív kulturális központot a tervezők. Az egyes funkciót ellátó terek praktikusan egy vagy két konténerben kaptak helyet, egy egységnyi tehát valamennyi pult, mellékhelyiség, az irodák és az öltözők is, az átlagmagasság két konténernyi, ezek kreatív összenyitásával, átalakításával, egymáson való átforgatásával tetőteraszok, átjárók, pultok és zárt terek alakultak ki. A különösen nagy logisztikai és engedélyeztetési háttérmunkálatokkal járó konténerlegózás során elsődleges feladat volt a kiürítés megoldása, hiszen 12 250 fő befogadására tervezett szabadtéri tömegszórakozóhelyként flottul kell működjön a látogatók mozgatása. Ennek megfelelően több kapufürtöt is kialakítottak a hosszanti oldalakon, s minden helyszín külön-külön is leüríthető. A külső kerítés és a konténersor belső űrszelvénye között biztonságtechnikai okokból hagytak egy kétméteres közlekedősávot is, ahol a technikai személyzet egy zárt folyosón tud mozogni, s kis fákat is ültettek.


Konténerek baráti ölelése a Hoppá! klubban, a jó hangulatot tovább fűszerezi a középen vendégeskedő lövészállás


Az egyes területek nemcsak színvilágukban, vizuális megjelenésükben, de építészeti karakterisztikájukban is eltérőek, így a figyelmes szemlélő felfedezheti az egyedi összeszerelési felállásokat éppúgy, mint az andrás-keresztes megoldásokat, vagy a statika által javasolt oszlopokat, amelyek csak tovább gazdagítják az indusztriális atmoszférát.

                Dinamikussá teszi az egyes konténereket az eltérő színfestés a falakon


A háromszög alakú terület fókuszpontjában található a 160 m2-es Nagyszínpad, ennek felvezetői a további tematikus helyszínek. Mindemellett a Park egésze – a legmagasabb, ötkonténernyi magas toronyból nézve – egy részleteiben sokszínű, mégis homogén képet ad, különösen este, amikor az itt-ott színesen világító fények hangulatosa megfestik a konténerfalakat, s a fákat. Az elsőként nyitó napközbeni helyszín  a legmodernebb vizuáltechnikával felszerelt Soproni Dóm, amely igény szerint alakítható át virtuális futballstadionná, vagy kívülről vetített, hangulatos szórakozóhelyszínné. A Popart Electronic egy fedett konténerekből összerakott tánctér az elektronikus zene szerelmeseinek. Átellenben, a Kvassay Jenő útról közvetlenül is megközelíthető a Retró Kert, valamint a Hoppá! nevű, saját tetőterasszal és közösségi terekkel kialakított zártkörű találkozóhely. A hatodik, talált helyszín a föld alatti légópince, amely képzőművészeti galériaként funkcionál majd, tetején füves dombbal, amelyen a vendéglátó egységek kaptak helyet.


Kilátás a dombtetőről, háttérben a megvilágított Soproni Dóm kupolája, s a Popart Electronic helyszín


A Parkra szegeződik minden szem, a ha-tóságok is segítik a szervezők munkáját: a BKK forgalomtechnikusai például azon fáradoznak, hogy az elszórt másodperceket a zöldlámpa jelzéshez ide, a Soroksári úti zebrához gyűjtsék össze a vendégek bejutását megkönnyítendő. Addig is folyik a birtokba- és használatbavétel, kígyóznak a sorok a bejáratnál. Remélhetőleg lassan megkezdődik a konténerek 5 hónapon át tartó fesztiválja, találkozzunk a Parkban! (x)





Szöveg: Kadlót Nikolett
Építész: Rimóczi Imre, Zsámár Dóra – Dinamo Építészcsoport
Fotó: Darabos György

Tervezői adatok
Építészet:
Dinamo Építészcsoport Kft.
Építész tervezők:
Rimóczi Imre Csaba, Zsámár Dóra
Építész munkatársak:
Tóth Barbara, Náray Katalin,
Munkácsi Zsófia, Dinnyés Zoltán

Statika:
Markovits Péter – MTM Tanácsadó
Mérnökiroda Kft.

Alapterület:
11 000 m2
Konténerek száma:
174


Lásd még: Kelenföldi lakóház OCTOGON 2004/3., Zugló Új Városközpont pályázat 2004/3., Interjú Filippinyi Gábor Tamás és Rimóczi Imre Csaba építészekkel 2006/2., Minyon 2009/1.




Amikor tervezni örömjáték

Interjú Rimóczi Imre Csabával és Zsámár Dórával, a Park tervezőivel


11 000 m2, 12 000 fő, 60 000 W, 422 kéz, 260 kamera, 174 konténer. Beszédes számok és mennyiségek, amelyek sikeres kódolása Budapest legújabb szabadtéri fesztiválhelyszínének, a Parknak paramétereit rejti. Arról, hogy milyen nehézségeket hordoz magában egy ilyen projekt, mennyi mindenre kell odafigyelni, s hogy hogyan  fest majd az új hely, ahol mulat a pesti nép, a Dinamo Építészcsoport tervezőit faggattuk.

Viszonylag sok lehetőség adott egy Park létesítésére, ti miért a konténerek mellett döntöttetek?
R.I.: Nagyon vonzó tulajdonságuk az ideiglenesség, ezért jól alkalmazhatók egy nyári fesztiválhelyszín megépítésére, amelyet szezon elején felállítunk, majd ősszel összepakoljuk és elvisszük az egészet. Az is elképzelhető, hogy jövőre nem ugyanígy fogjuk összerakni. Mindenképpen izgalmas volt látni, ahogy fokozatosan, konténerről konténerre alakult a Park arca. Érdekes kihívás, hogy azzal, ahogy leraksz egy megszerkesztett dolgot, a körülötte lévő teret is alakítod.
Zs.D.: Számos jó külföldi példa van, ami ötletet adott. Pár évvel ezelőtt jártam például Hollandiában, ahol több ilyen létezik, s már akkor gondolkodtam azon, milyen jó lenne egy konténeres építkezésben részt venni.  Úgyhogy nekem külön öröm, hogy ez most megvalósulhatott. Eleve nagyon tetszik az az építészeti karakter, amit a konténerek hordoznak. Ráadásul szerencsések voltunk, mert mind tulajdonosi, mind megrendelői oldalról szabad kezet kaptunk, s a végeredménnyel mindenki elégedett.

                           



Hogyan történt a helyszín kiválasztása?
R.I.: Sokat törtük a fejünket a megfelelő helyszínen, több budai terület is szóba került. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy könnyen megközelíthető legyen. Itt van 5 éjszakai járat, itt állnak meg a villamosok, erre jár  a HÉV, Csepel teljes forgalma itt megy el. S ha esetleg valaki autóval jön, tud parkolni is, továbbá bicikliút is van, ehhez hangolva egy bringajavító pontot is installáltunk. S gyalog sincs messze a várostól. A másik szempont az volt, hogy szerettük volna, ha a Park illeszkedik a kulturális  tengelyre, s mintegy a popkultúra megtestesítőjeként áll be a Nemzeti Színház, a MüPa, és a Ludwig Múzeum alkotta sorba. Végül az is számított, hogy az előzetes akusztikai mérések azt igazolták, hogy mivel a terület két vasúti töltés között fekszik, jól működik rendezvényhelyszínként.

A Park eltérő stílusú és hangulatú terei különböző korosztályokat szólítanak meg. Hogyan sikerült egyéniesíteni a területeket?
Zs.D.: Minden helyszínt az adott stílusra, műfajra szabtunk, idővel ezt szeretnénk jobban kidolgozni, esetleg kortárs képzőművészek, vagy a kerületi kisképzősök bevonásával továbbfejleszteni a karakterisztikájukat. Majd fokozatosan alakul, így a közönségnek is lesz mindig valami új.
R.I.: A Park 6 külön helyszíne már most egyéni arculattal rendelkezik: van itt vetíthető fesztiválkupola, fedett tánctér, a föld alatt egy légópince várja a képzőművészet iránt érdeklődőket, s a Hoppá nevű VIP részen még egy lövészállás is vendégeskedik. Elsődleges célunk az volt, hogy egy multikulturális, non-stop fesztiválhelyszínt hozzunk létre, ahol nagyon széles skálán ki tudjuk szolgálni a szórakozni vágyók igényeit – Dorfmeistertől Boban Markovion át Zoránig mindenki megtalálja, amit keres.

Tervezőként milyen kihívásokkal találkoztatok a projekt során?
R.I.: Minden apróságra igyekeztünk odafigyelni, folyamatosan egyeztettünk a hatóságokkal. Mind a 174 konténert egyesével meg kellett vizsgálni, végig kellett járni az ilyenkor szokásos, szigorú eljárás tech-nikai ügymenetet, hogy hogyan lehet ide tömegrendezvényt kiszolgáló eszközöket telepíteni. Ennek ellenére élveztem ezt a munkát az elejétől a végéig, ez egy ilyen szeretetgyerek, nagyon örülök, hogy részt vehettem benne.

Kész a Park, már ismeritek a konténerek kulisszatitkait. Van már esetleg további, ilyen jellegű felkérésetek?

R.I.: Egyelőre szeretnénk, ha sikeresen kezdene a Park, s hosszú távon egy kulturális branddé nőné ki magát. Örülnénk, ha itt egy helyen megtalálható lenne mindaz, amire egy budapesti lakosnak szüksége lehet: bringakölcsönző, jó kajáldák, jópofa belső kertek, túraútvonalak, s persze a kultúra. Egyébként vannak kisebb volumenű felkéréseink, s az is megfordult már a fejemben, hogy a saját házamat is konténerekből
építem meg… (x)



Az alábbiakban közöljük az OCTOGON architecture&design 96. számának Szeretem Budapestet rovatában megjelent cikkét:

Budapest, a partiváros

Nyit a Park! Budapest új koncepciójú, elképesztő léptékű szórakozó központja. Ha az elmúlt húsz évben valami sikeres volt ebben a városban, hát akkor az a buliipar fölvirágzása. Ez ugyan igaz Belgrádra is, sőt, ám itt nálunk a legfontosabb események egy-egy ilyen kulturális-életmód projekt megvalósulásai voltak. Ezek járultak hozzá a legjobban Budapest megújulásához. Sziget, A38, Zöld Pardon, a zsidónegyed romkocsmái – megannyi hely, amelyek történetén keresztül a magyar főváros elmúlt huszonöt évének legsikeresebb fejezete írható meg. Az ágazat lényeges jellemzője, hogy messzire áll mindentől, ami állam. Valahány projekt, annyi civil, annyi egyéni kockázatvállalás. Mindaz tehát, ami a kormányzati, önkormányzati pozícióban kártékonykodókat soha nem fenyegette.

Nem véletlen, hogy a sikertörténetek krónikáját számos botrány kíséri, s ezek közös eleme, hogy többnyire a tét nélküli, kibic önkormányzat és a kockázatvállaló, innovatív civilek közötti konfliktusról szól. Ugyanez történt, történik most is a Duna bal partján, a Zöld Pardon látványos és ostoba ellehetetlenítése zajlott-zajlik, egy másik, fővárosi telken a folyó túloldalán pedig minden idők legnagyobb budapesti partihelye nyitogatná kapuit, ha lehetne. Bürokratikus félreértések akadályozzák. Persze nagyon ritkán együttműködésre is van példa, éppen a IX. kerület kezdeményező segítsége kellett a Ráday utca létrejöttéhez.

Érdekes végignézni ezt a folyamatot. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ilyen helyekről szóló kritika, ismetető műfajának megszületésénél és kialakulásánál jelen lehettem. Az első helyekről szóló cikkek a magyar sajtóban, a Motolla nevű emigráns lapban jelentek meg a nyolcvanas évek második felében. A műfaj további darabjai aztán a korai Magyar Narancsban kaptak otthont. Vén Diák, Hold, Nincs Pardon, Bolse vita stb. – az alter- és romkocsma-kultúra legkorábbi példái, melyeket azóta százával követtek az újak. Ma már az internetes sajtó, de a klasszikus hetilapok is magától értetődően tollhegyre tűzik ezeket a helyszíneket. Érthető is, hiszen az életünk mindennapjai ezeken a különféle, határozottan, vagy kevésbé explicit módon tematizált helyszíneken alakulnak át. És nem csak a fiatalok élete, akik e helyek célcsoportját alkotják. Budapest első számú turisztikai terméke ma a romkocsmák világa. A fapadosok ezek miatt szállítják hétvégenként Európa fiataljait ide, akik persze nem nagypénzű utazók, de legalább valami. Ami még egyáltalán megmaradt.

Lassan itt lenne az ideje, hogy ennek a negyed századnak akár egy könyv formájában emléket állítson a város. Családok, baráti közösségek, sokszor kölcsönből rugaszkodtak neki, hogy első helyüket megnyissák. Néhány tucat tapasztalatra szert tett vendéglátós vállalkozó ma is jelen van a piacon. Többüknek akár négy-öt helye is működik párhuzamosan. És érdekes tény, de épp ebben az ágazatban már korai időktől fogva elég sok amerikai, ausztrál, szerb, holland és más idegen nemzetiségű ember részt vett. Gyakran ők látták meg a lehetőséget egy-egy nagyszerű helyben. És éppen azért, mert elfogulatlanul, tisztán tudtak rátekinteni olyan potenciális helyszínekre, amelyekről – megcsontosodott képeink alapján – mi magunk sosem gondoltuk volna, hogy akár alkalmas is lehet ilyes funkciókra. Ma a város gazdasága túlnyomóan a szolgáltatóiparra épül. Azon belül komoly szerepük van a romkocsmáknak, partihelyeknek. Itt, az OCTOGON oldalain is számos alter, vagy hip partihelyszínt is bemutattunk, és rendre látható volt, hogy a szórakozáson kívül ezek a terek a belsőépítészeti, építészeti innováció laboratóriumai is. Nemcsak a zenei szcéna, vagy más performális műfajok, de a grafikai design és a tértervezés legkülönbözőbb ágai is tobzódnak itt. A szorosan vett, számszakilag alátámasztható pénzügyi szempontokon túl tehát a kreatív ipar széles köre sarjad, vagy éppen bontakozik ki a partivilág által generált gazdaságban.

Bojár Iván András