Nem kórházról van szó ugyanis. A város sürgősségi ellátásának háttérintézménye egy logisztikai géniusz, a sokfunkciós tér számtalan egységet tart össze, így nagy hangsúly esett a térszervezés finomhangolására.
Az épületre kiírt 2004-es tervpályázat győztese a Produkcija 004 nevű horvát iroda volt, a nyolcszintes terminál tervezési munkálatai Davor Katušic kezében összpontosultak.
Több építészeti műfaj tapasztalatainak egyesítésére volt szükség, a nagy fehér doboz szofisztikált diszpécserközpontot, rendkívüli helyzetekben beüzemelhető százágyas kríziskórházat, újraélesztési központot, adminisztrációs bázist, orvosi segédeszközöket tároló raktárakat, előadótermeket és egy százhetven mentőautót befogadó, többszintes liftes parkolóházat foglal magában. Az eredmény káosz helyett egy hibrid, mégis nagyon letisztult struktúra – a térszerkezet követi ezt a magas fokú komplexitást, mégsem átláthatatlan.
Ez rendkívül fontos, hiszen a sürgősségi intézményeknek nagy hatékonysággal kell működniüka tizennégyezer négyzetméteres épület a város kétmillió állampolgárát szolgálja ki. Nem túlzás azt mondani, hogy Zágráb új jelképpel gazdagodott, amelynek határozott építészeti megjelenése a biztonság, szakértelem és hatékonyság szimbóluma lett – az épület pusztán karakterével képes azt sugallni, hogy jól működik.
A vasbeton helyett a könnyű, jóval gyorsabban felépíthető acélvázas struktúrát választották, de mivel a csupasz fémszerkezet rideg és indusztriális benyomást keltett volna, beborították a házat egy transzparens textilburokkal.
Az orvosi gézre emlékeztető membrán révén az épület karaktere sokkal finomabbá vált, minden napszakban más képet mutat: nappal sterilen elkülöníthető fehér doboz, csak a tetőn átszűrődő napfény sejlik át a falak szövetén, sötétedés után viszont a kínai rízspapírlámpákra emlékeztető óriás világítótestté változik.
A fény-fallá változó membrán felhelyezésén kívül sokat lazít az épület határozott kubusának zártságán, hogy a tervezők az épület több pontján hagytak nyitott platformokat, például rendkívül vonzó a műfűvel borított grandiózus terasz tájképszerű karaktere.
Szöveg: Markó Barbara
Nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/10-es számában.
