Tradicionális európai és ázsiai példákkal kezdõdik a kiállítás, ami Roland Schweitzer egész életmûvét mutatja be 1954-tõl 2000-ig. Az építész túlnyomó többségben lakóházakat tervezett, soklakásos tömbcsoportokat, kísérletezve egy ideális városi építészettel.

Az elsõ pár tabló olyan építményeket mutat szerte a világban, amelyek a tradicionális építészet tipikus példái. Legyen a helyszín Svájc, Japán, Ausztria, Spanyolország vagy bármely más ország, mindenhol emberi léptékû, természetes anyagokból épített házakkal, istállókkal, gabonatárolókkal találkozunk.

Schweitzer számára ez a hagyományos építészet jelentette a kiindulópontot. Véleménye szerint ember és építészet dialogizál egymással, csak így jöhet létre olyan összhang, amelyben a városlakó számára megfelelõ környezetre találhat. Elvet minden felesleges motívumot, ami a felesleges luxust és fényûzést szolgálja, ami pedig ilyen módon visszamarad, az letisztult, geometrikus formák puritán rendszere. Az elzászi származású építész egymáshoz rendelt kubusokkal dolgozik, tiszta, logikus tömböket hoz létre. Épületei díszítetlenek, ami nem komorságot eredményez, csupán minden mellébeszélés nélkül vállalja az épület meztelen tömbjét, annak téglahomlokzatával vagy fehérre festett falával.

Schweitzer 1925 októberében született, szolgált a második világháborúban, 1950-ben pedig már a berlini Mûszaki Egyetemen tanul. Nem sokkal ez után, 1954-ben megnyitja elsõ építészirodáját.

A kiállítás 46 év munkáját tekinti át a kezdetektõl egészen 2000-ig. Kisebb munkái között szerepel üdülõfalu, magánvilla, étterem vagy diákközpont, nagyobb vállalkozásai viszont már városépítészeti szempontból is meghatározóak. A hetvenes évek elejétõl dolgozik hatalmas lakóépületeken, mint amilyen az 560 lakást magába foglaló párizsi komplexum (Rue de Reuilly, 12. kerület), vagy a Saint Dominique-városrész renoválása alkalmával emelt 224 lakásos tömb. A nyolcvanas évek elején fürdõterápiás központot épít, ifjúsági központot tervez, de az évtized második felétõl szinte csak óriási lakóházak tervezésével foglalkozik.
2000-ben, 75 évesen részt vesz a Kampi Center pályázatán, Helsinkiben, Juhani Pallasmaaval és Aki Davidsonnal.
Céljául minden egyes munkánál azt tûzte ki, hogy ne élettelen, merev díszleteket hozzon létre, hanem természetes környezetet, amely kommunikál a benne létezõ emberrel.

Szöveg: Bacsó Bori