A Szovjet Birodalom bukása után Kelet-Európa számos szegletében vágtak az identitásrekonstrukció verejtékes munkájába. Kisvártatva sztrapacskáról sztrapacskára, pálinkáról pálinkára, mangalicáról mangalicára húzódtak frontvonalak. Lipicaitól parenyicáig, gulyástól tócsniig, kürtőskalácstól Tokajiig, Liszttől Kafkáig, sztrapacskától Dreherig, Teslától Cirill és Metódig, micstől csevapig, vodkától sligovicáig ki-ki vitte, ami csak a keze ügyébe került. A minőségi építészet ritkán kapott szerepet.
Tallinn, Észtország. Idehaza sajnos csak akkor kerül szóba mostanában a három balti köztársaság, ha a gazdasági válságra terelődik a téma. Kulturális értelemben annak ellenére esik ritkán szó a Baltikumról, hogy Vilnius idén Európa Kulturális Fővárosa, Tallinn pedig 2011-ben lesz az, egy évvel Pécs után. A három ország építészetét még ritkábban emlegetik idehaza. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy finnugor nyelvrokonaink, az észtek térségünk talán legmagasabb színvonalú építészetével rukkoltak elő az elmúlt két-három évben. Az 1,4 millió lakosú ország négyszáznegyvenezres fővárosa nem csak azzal került a figyelem középpontjába, hogy nemzetközi pályázaton választotta ki új városházának tervezőjét, hanem azzal is, hogy az UNESCO Kulturális Világörökség címét kiérdemlő óvárosa közvetlen közelében újító szellemű építészeti beruházások sora valósul meg. Jelzés értékű egyébként, hogy a fent említett városházat a Bjarke Ingels vezette, dán BIG építésziroda tervei alapján építhetik majd fel, akik jelenleg a világ egyik legprogresszívabb irányvonalát képviselik.
Randomizált ablakszemek, emeleteket átfogó ablakfülkék dinamizálják az épületet
kép©HG Arhitektuur
Az ablakfülkés homlokzati rendszer ás a burkolat a belső térben is visszaköszön
kép©HG Arhitektuur
A tavalyi Mies van der Rohe-díjra beválogatott rekonstrukciós elképzelés egyik nagy erénye, hogy az emeletráépítés, illetve a hétszintes toldalék-épületrész homlokzati rozsdatextúrája átfolyik a belső tér falburkolataira is, ritkán látható egységet alkotva. Szinte ugyanabból a régi téglaépület-alapból kiindulva jutott gyökeresen eltérő eredményre az Andrus Kõresaar és Raivo Kotov vezette KOKO Arhitektid. Három üveghasáb ágaskodik az egykori asztalosműhely felé, mintegy radikálisan tagadva az illeszkedés kényszerét.
A lakóházzá bővített Laudsepa töökoda épülete eredetileg asztalosműhely volt
fotó©Andrus Kőresaar
Több mint háromszorosára nőtt a bővítéssel a hasznos összterület, ám a formák és a tömegek oldottak maradtak fotó©Andrus Kőresaar
Szabálytalan geometriájú, a védett óvároshoz közeli telken épült fel az 5500 nm-es. ötszintes lakóház
Kristályforma felülvilágítókon át kap fényt a régi épületrészekhez kapcsolódó földszint
A rendkívül változatos alaprajzú lakásokhoz faburkolatú tetőteraszok tartoznak, ahonnan kilátás nyílik a régi belváros házaira. Szintenként más és más tektonikájú rétegek csúsznak így egymásra, amelyek szabálytalanságukban eredményeznek izgalmas összképet. Az épület alá mélygarázs került, felülvilágítók, szabálytalan, tört szögű nyílászárók dinamizálják tovább az épületet, míg az alsó szint kereskedelmi terében a szomszéd régi épületek homlokzati részletei is megjelennek. Akár öncélúnak is tűnhetne ez a kialakítás, ám a telek szabálytalan térfalai, illetve a beépítés területigénye mégis indokolja azt.
kép©Kosmos
Ebben a három épületben azonban az a legcsodálatosabb, hogy a három iroda alkotásai után nyomozva arról is meggyőződhetünk, hogy nem egyedi, kirakatprojektekről van esetükben szó. Öt-nyolc hasonló színvonalú épület bizonyítja, hogy az észt kortárs építészet nyitottsága, frissessége példaértékűen járul hozzá az ország kulturális reprezentációjához, identitáskereséséhez.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/7. számában Merjünk észtek lenni címmel! Szöveg Martinkó József
