Nem magára, hanem az erdőszéli vidék szépségére vonja a figyelmet ez a budai ház

Mintha a hegy tömbjei, az utcák irányai fogalmazódnának újra ennél a családi háznál az építészet eszközeivel, kerülve a plasztikus részleteket. Cikkünket a 188-as, 2023/8-as lapszámból közöljük.
 

• Szöveg: Götz Eszter
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

A Szépvölgyi-árok elnyúló völgyében, a Szemlő-, a Mátyás- és a Ferenc-hegy között futó keskeny Pálvölgy Buda egyik legszebb része, noha az itt élőkön kívül csak azok ismerik, akik rendszeresen errefelé rándulnak ki a városközeli erdőbe egy kis friss levegőért, vagy a völgy alsó részén lévő cseppkőbarlang csodái miatt. 150 évvel ezelőtt, Budapest születésekor még szőlők borították ezt a vidéket, a Pálvölgyben egyetlen csőszház álldogált. Ma kellemes villanegyed, a hegyre felfutó, csöndes utcácskákkal. Felsőbb részeiről az egész város az itt kószáló szeme elé tárul.

A szerényebb, nyeregtetős családi házak, franciás stílusú, manzárdos villák, neobarokk minipaloták vegyes ízlésű kavalkádja nem is annyira bántó, inkább a táj karaktere uralja az összképet. Viszont kortárs építészeti izgalom sem nagyon lepi meg az erre járót – vagyis így volt ez egészen mostanáig, amikor Sajtos Gábor és a Sagra Architects munkatársai tervei alapján elkészült a környék első, valóban a tájra reagáló családi háza.

Az épületen semmi sem mutatja, hogy valójában átépítés: az 1980-as évek végén készült, egyszerű, de jó formájú, nyeregtetős kockaház saroktelkén most egy hófehér, háromszintes, lapostetős, teraszos épület áll. Egyszerű vonalak, horizontális hangsúlyok, a fehér falak síkban való felnyitása adja finoman lüktető ritmusát, amit a felfelé finoman keskenyedő szintek aszimmetrikus eltolása a napsütésben gyönyörű rajzolatú árnyék-játékokkal egészít ki. Mintha a hegy tömbjei, az utcák irányai fogalmazódnának újra itt az építészet eszközeivel, kerülve a plasztikus részleteket – a nyílások szinte a falsíkban maradnak, a födémek szélén végigfuttatott párkányok inkább csak jelzésszerűek, minden elem egy szigorú, neutrális geometriai rendszerbe illeszkedik. Mégsem közönyös, inkább szerény, háttérben maradó, nem magára vonja a figyelmet, hanem az erdőszéli vidék szépségére koncentrál. Azzal, hogy a környezet hatásaiból éppen az árnyékokat használja a mélységek érzékeltetésére, sokkal inkább a része a tájnak, mintsem uralója.

Az átalakítás fő elve éppen ez volt: ráirányítani a figyelmet az innen nyíló csodálatos panorámára. Sajtos Gábor megtartotta az eredeti ház értékeit – az oldalra nyíló bejáratot, a belső lépcsőházat, a hátsó kert felé kilépés lehetőségét, a magasan emelkedő kert támfalas megoldásait –, de mindhárom szinten olyan tereket hozott létre, amelyek a lehető legszorosabban kapcsolódnak a kert tereihez vagy azok látványához. A földszinti garázs helyén újonnan épült rész kilép a kertbe és két oldalán eltolható üvegfalakkal szinte annak részévé válik, ezáltal egy fénnyel telt „kerti nappali” szerepét vállalja fel.

Ezen a szinten ez a tér kapja a fő hangsúlyt; az üveg előtetővel védett bejárat mögött előszoba nyílik, innen lehet egyik oldalon a nappaliba jutni, a másik oldalt egy szaunával is ellátott wellness-helyiség foglalja el, farácsos tolóajtó mögé rejtett mosókonyhával kiegészítve. Mivel a kert meredeksége miatt a földszinten csak a völgy felé néző terekbe jut elég természetes fény, ez kézenfekvő és kényelmes megoldás; az oldalsó és hátsó frontra néző ablakok angolaknákra nyílnak, az innen érkező szórt külső fény a wellness funkciónál kifejezetten célszerű.

Elöl viszont a napról és a látványról szól minden. A völgy felé néző főhomlokzaton két szinten konzolos üvegmellvéddel kontúrozott, széles teraszok vonulnak végig, mintegy a belső terek folytatásaként. A középső szint konyha-étkező-nappali közös tere és dolgozószobája, a felső szint hálói egyaránt kitágulnak a teraszok révén, a keskeny falkeretben majdnem teljes szélességet kitöltő, eltolható üvegajtók nem zárják, hanem megnyitják a légteret. A berendezés is az egybefüggő térélményt erősíti, a konyharészt csupán a speciális kőfelülettel ellátott, elegáns, hosszú pult választja le az étkezőrészről, ami egybefolyik a nappalival.

A konyhából és a dolgozóból egy-egy kijárattal közvetlenül ki lehet jutni a kert oldalsó részébe, előbbinél ez hangulatos reggelizőteraszként szolgál. A dolgozóból egy alumínium lamellával borított tolófal mögött nyílik a nagyobb fürdőszoba, térben álló, hófehér káddal és külön zuhanyzórésszel, farácsos pihenőpaddal. Legfelül két hálószoba, gardróbok és fürdők kaptak helyet, a hálókból a kert hátsó része felé franciaerkély nyílik, elöl a teljes szélességben futó teraszról a völgy, s azon túl a Duna és Pest látványa is megnyílik. Ez a szint a felülvilágítóval ellátott lépcsőház tetején, egy falfülkébe csúsztatható tolóajtóval teljesen szeparálható. Ahogyan az alsó és a középső szintek is használhatók szükség esetén önálló lakásokként, külön bejárattal.

A racionális megoldásokkal elért rugalmasság ritka erénye lett a háznak. A színek és anyagok ugyanúgy néhány hangsúlyos elemre redukálódnak, mint a ház külső megjelenése; mivel a belsőépítészeti terveket is a SAGRA Architects készítette Sajtos-Grand Gabriella és Sajtos Gábor vezetésével, a belső megoldások ugyanazt a konzekvens, tiszta képletet követik. Mindenütt a fehér uralkodik – a falak, ajtók, ablakok, a polcok és a legtöbb bútor –, ezt egészíti ki a szürke – a külső ablakkeretek, a nappaliban a kandalló melletti tűzifatároló, a konyha egyes részei –, valamint a pontszerű vagy keretként megjelenő fekete – a kandallóüveg vagy a zuhanyfal kerete, a világítótestek – és természetesen a natúr színű fa, ami a parkettától a bútorokig, az előszobai padtól a lépcsőházi lépcsőkig, vagy a kert szintjét folytató legalsó teraszig mindenütt alapélmény.

A puritán elemkészlet ilyen koncentrált alkalmazása kiemeli az apró részleteket, a mozzanatnyi anyagváltásokat, mint például az egyik fürdőszobában a fekete fémvázra támaszkodó szürke kő mosdót, amit alul natúr fa alsó polc egészít ki. A három szintet összekötő lépcsőház natúr fa lépcsőburkolata, betonglettel simított fala és fekete fém pálcakorlátja ugyanezt a sűrített elemkészletet függőleges irányban is dinamizálja. A kívül-belül egységre törekvő koncepció ugyanakkor kerüli a trendeket: a jó pár éve tokától-bokáig alkalmazott antracitszürke helyett egy lágyabb, barnás árnyalatot használ, az egyöntetű látszóbetont a belső térbe betonglettel, a garázs támfalánál rusztikusabb hatású, zsaluzott betonnal váltja ki. Ahhoz, hogy építészet és belsőépítészet egysége ilyen jó minőségben létrejöhessen, a megbízó hozzáállása is kellett, aki mindenben partner volt.

A fehér és átlátszó felületekkel szinte anyagtalanná varázsolt ház alapterülete csupán a földszinten nőtt, nem foglal el sokkal nagyobb helyet, mint az eredeti, belül mégis több mint kétszeresére nőtt. A homlokzat pedig együtt él a napszakok fényváltozásaival: a teraszokat reggel és délben éri a nap, délután egyre kontúrosabb árnyékok feszülnek a hófehér falakra, ilyenkor a hegy felőli, hűvösebb oldal élénkül meg a pihenésre szolgáló hátsó kertrésszel.

További képek a cikk végén található galériában!