Hirdetés

Kialakítottak egy működő egyetemi kampuszt, valamint a műemléki elvek tiszteletben tartásával megfelelő reprezentációs tereket biztosítottak a dékáni hivataloknak.

Hirdetés

Műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni – írja Kosztolányi, és hasonlata a műemléki felújításra is alkalmazható. Az építészt két oldalról fogják szorosan: a műemléki értékek megőrzése a múlt, míg az épület funkciója és későbbi felhasználók igényeinek kielégítése a jövő felől. Lehet-e a két, egymással nem mindig harmonizáló igénynek egyszerre eleget tenni? Gárdonyi László cikke az OCTOGON 162-es lapszámából.

A budapesti 8. kerületben, a Múzeum körút és a Vas utca között lassan egy új és egybefüggő egyetemi negyed alakul ki, ahol szinte egymásba érnek a kampuszok. Az ELTE BTK Trefort-kertje, az SZFE épületei, az SE Egészségtudományi Kara, és egy új, lassan kibontakozó egyházi terület a Magyar Nemzeti Múzeum mögött, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tömbjei.

Ez utóbbihoz tartozik majd a megújult Károlyi-Csekonics palota, ahol a Bölcsészettudományi Kar előadóterei és szemináriumi termei, valamint a dékáni hivatal és az egyetemi reprezentatív helyiségek kapnak majd helyet.

A Múzeum utca és a Reviczky utca között elterülő épület 1881 és 1885 között épült a bécsi Ferdinand Fellner és Herman Helmer tervei alapján, a kor ízlése szerinti historizálóeklektikus formavilággal. A Múzeum utcai homlokzat francia barokk és rokokó, a Reviczky utcai szárny római későreneszánsz elemeket használ, míg az épület gépészeti rendszereiben és épületszerkezeti részleteinek kidolgozásakor a kor legmodernebb műszaki megoldásait alkalmazták. A funkciókat két részre osztották az eredeti tervezők: a Múzeum utca felőli szárnyban kaptak helyet a reprezentatív terek és a magánlakosztályok, a hozzá tartozó udvari szárnyakban a személyzeti szobák, előkészítő helyiségek, a szemközti utca felől pedig az istálló és a kocsiszín, valamint a külső személyzet szállásai épültek meg.

Az épület, már befejezése után 15 évvel szűknek bizonyult: a Reviczky utcai szárnyat egy emelettel bővíteni kellett és a család ide tette át lakóhelyiségeit. Az átépítést követően a Múzeum utcai szárny jellemzően reprezentatív funkciókat kapott: 1918 után itt működött a Francia Nagykövetség, majd 1938-ban Károlyi Melinda (az építtető lánya) végül a teljes szárnyat bérbe adta a Baross Szövetségnek. A szövetség egybenyitotta az első emeleti teremsort, jelentősen megváltoztatva az eredeti térstruktúrát.


A II. világháború során komoly sérüléseket szenvedett az épület. 1956-tól az Országos Műszaki Könyvtár elhelyezésére kezdték átalakítani Béla Antal tervei szerint. Megváltoztak a közlekedőterek, és a táncteremben könyvraktárat alakítottak ki, a hordandó teherhez megfelelő vasbeton födémekkel. A Reviczky utcai szárnyban áthelyezték a nyílásokat, falakat bontottak el, és visszaépítették a bombázások során elpusztult keleti szárnyat. A táncterem teljes belső dekorációját elbontották, de a műemléknek tekintett díszes fa lépcsőteret - a korhoz és a körülményekhez képest - szakszerűen restaurálták, még ha stilisztikai egyszerűsítések történtek is a kivitelezés közben. 1965-66-ban az épület Reviczky utcai szárnyát két új szint ráépítésével tovább bővítették, a korabeli műemléki elveknek megfelelően az új emeletek stílusa élesen elvált a korábbiaktól.

A legutóbbi, 2001-2003 között - a Hallgatói Információs Központ kialakításakor - elvégzett jelentősebb átalakításban több eredeti födémet, főfalat elbontottak vagy átalakítottak, az egyik belső udvart lefedték, és új, acélvázas látványliftek kerültek a Reviczky utcai udvarba. Ez után az átalakítás után az épület ezen szárnyában már csak az utcai homlokzat és a kocsibehajtó, valamint a csigalépcső maradt meg mint műemléki elem.

A jelenlegi restaurációs és építési munkáknak kettős célja volt: ki kellett alakítani egy működő egyetemi kampuszt, mely képes a kor kívánalmai szerinti legmagasabb szinten kiszolgálni a hallgatók és az oktatók igényeit, valamint a műemléki elvek tiszteletben tartásával megfelelő reprezentációs tereket biztosítani a dékáni és szenátusi hivataloknak.

Az épület alaprajzi kialakítása, valamint az építéstörténetéből adódó, eltérő minőségű épületszerkezeti rendszere lehetőséget adott a különböző funkciók elkülönítésére. A Reviczky utcai szárnyban az egyes helyiségeket szinte teljesen újraalkották, hogy megfeleljenek az egyetemi előadók és szemináriumi terekkel szemben támasztott feltételeknek. A volt udvart már a 2001 és 2003 között lezajlott átalakítások során fedett átriummá alakították, a jelenlegi kialakítás ezt a megoldást vitte tovább, kiegészítve azzal, hogy a falak színe (a velencei charta ajánlásának megfelelően) finoman jelzi, mi az eredeti és hol történt újraépítés. Az átrium mellett a keleti szárnyban kapott helyet a kisebbik nagyelőadó, míg a nagyobbik az új pinceszinten, az átrium alatt helyezkedik el, bejáratát egy, az egész épület nyugati belső oldalán végigfutó függőleges kert hangsúlyozza.


Ezzel a megoldással a természetes fény lejut a legalsóbb szintekig, és vertikálisan összeköti a teljes épületszárnyat. Az épületrész visszatérő eleme a kőlapba fúrt virágmotívum alkotta rácsozat. A forma egy homlokzati elem absztrahálásával jött létre, és jellemzően olyan helyeken tűnik fel, ahol az eredetileg összetartozó, vagy legalábbis kapcsolatban lévő tereket a funkciónak megfelelően el kellett választani. A régi csigalépcső kivételével a terek ebben a szárnyban hangsúlyosan modernek, fehér falak és álmennyezetek rejtik el a szem elől az épület működéséhez elengedhetetlen gépészetet és informatikai infrastruktúrát. A szó hagyományosabb értelmében vett műemléki belső udvart lefedték, és új, acélvázas látványliftek kerültek a Reviczky utcai udvarba.

Ez után az átalakítás után az épület ezen szárnyában már csak az utcai homlokzat és a kocsibehajtó, valamint a csigalépcső maradt meg mint műemléki elem.

A jelenlegi restaurációs és építési munkáknak kettős célja volt: ki kellett alakítani egy működő egyetemi kampuszt, mely képes a kor kívánalmai szerinti legmagasabb szinten kiszolgálni a hallgatók és az oktatók igényeit, valamint a műemléki elvek tiszteletben tartásával megfelelő reprezentációs tereket biztosítani a dékáni és szenátusi hivataloknak. Az épület alaprajzi kialakítása, valamint az építéstörténetéből adódó, eltérő minőségű épületszerkezeti rendszere lehetőséget adott a különböző funkciók elkülönítésére. A Reviczky utcai szárnyban az egyes helyiségeket szinte teljesen újraalkották, hogy megfeleljenek az egyetemi előadók és szemináriumi terekkel szemben támasztott feltételeknek.

A volt udvart már a 2001 és 2003 között lezajlott átalakítások során fedett átriummá alakították, a jelenlegi kialakítás ezt a megoldást vitte tovább, kiegészítve azzal, hogy a falak színe (a velencei charta ajánlásának megfelelően) finoman jelzi, mi az eredeti és hol történt újraépítés. Az átrium mellett a keleti szárnyban kapott helyet a kisebbik nagyelőadó, míg a nagyobbik az új pinceszinten, az átrium alatt helyezkedik el, bejáratát egy, az egész épület nyugati belső oldalán végigfutó függőleges kert hangsúlyozza. Ezzel a megoldással a természetes fény lejut a legalsóbb szintekig, és vertikálisan összeköti a teljes épületszárnyat. Az épületrész visszatérő eleme a kőlapba fúrt virágmotívum alkotta rácsozat. A forma egy homlokzati elem absztrahálásával jött létre, és jellemzően olyan helyeken tűnik fel, ahol az eredetileg összetartozó, vagy legalábbis kapcsolatban lévő tereket a funkciónak megfelelően el kellett választani. A régi csigalépcső kivételével a terek ebben a szárnyban hangsúlyosan modernek, fehér falak és álmennyezetek rejtik el a szem elől az épület működéséhez elengedhetetlen gépészetet és informatikai infrastruktúrát.

A szó hagyományosabb értelmében vett műemlék helyreállítások és rekonstrukciók a Múzeum utcai oldalra jellemzőek igazán. Az épület történeti szárnyának tömegében a legjelentősebb külső rekonstrukciós elem a Múzeum utcai belső udvar és a három darab fémfedésű, díszes kupola a belső udvar oldalain. A belső terekben a részleteket, színeket és eredeti anyagokat az építkezés közbeni feltárások, valamint az előzetes levéltári kutatások során szerzett adatok alapján sikerült rekonstruálni és meghatározni.

Azonban a rekonstrukció nem csak formai és felületi, hanem lényegi - azaz az épület térrendszerét is érinti.

Az emeleti szinten a tervezők visszaállították az eredeti ebédlő-szalon-bálterem-női szalon és az erre a tengelyre merőleges szalon-szivarszoba-grófkisasszonyi lakosztály térsorokat, és rekonstruálták az utcai szárny eredeti amfilád térsorát. A részletképzési munkák során a legfontosabb talán a hall, a híres ívelt lépcsővel, amit eredeti formájában állítottak vissza, akárcsak a korábbi átalakítások során lezárt ajtókat ebben a térben és az utcai szárnyban.

Teljes rekonstrukcióval újult meg a női szalon és a bálterem, mely - az utólagosan beépített - vasbeton födém elbontásával visszakapta eredeti térszerkezetét a karzattal együtt, és az eredeti boltozatra festett mennyezetfreskót is rekonstruálták a teljes egészében visszaállított műmárvány falburkolattal, aranyozott díszítéssel, a faragott ajtókkal és a mai, modern technológiával elkészített intarziás parkettával együtt. Megújult a szivarszoba dió-tölgy faburkolata, valamint festett tapétája és falazata, akárcsak a korábbi ebédlő és kártyaszoba flóderezett gipsz mennyezete. A korábbi étkezőből konferenciaterem, a szivarszobából tanári klubszoba lesz, megőrizve az építtető reprezentációs törekvéseit.


A Múzeum utcai szárny földszinti tereibe kerül az új kari könyvtár, mely elérhető mind a Múzeum utca felől, mind a hallgatói területek felől is. A már korábban is beépített tetőszintre a dékáni adminisztrációs irodák kerültek mai, modern belsőépítészeti kivitelben, funkcióhoz illeszkedő bútorozással. A történeti terek megváltozott használói igényekhez méretezett, bonyolult gépészeti és elektromos rendszereit jól rejtik el a részletekig átgondolt és magas színvonalon kivitelezett épületszerkezetek, így a történeti épületrész rekonstruált terei és azok restaurált részletei pontos képet adnak az épület eredeti pompájáról, térrendszeréről, egyediségéről, valamint az akkori, „modern”-nek nevezett építési technológiájáról.

A cikk nyomtatásban az OCTOGON magazin 2020/6. lapszámában jelent meg. A lapra ezen a linken tudsz előfizetni.


  • Tervezés éve: 2016-2017
  • Kivitelezés és megvalósulás éve: 2018-2020
  • Nettó szintterület: 7721 négyzetméter
  • Felelős építész tervezők: Molnár Csaba DLA, Bach Péter DLA
  • Generáltervező: Dr. Józsa János rektor és Dr. Márkus Gábor ügyvezető (BME-MG Konzorcium)
  • Építész tervezők: Halmai Dénes, Bánhegyi Zsolt (For Miconcept Kft.), Terbe Rita DLA, vezető tervező (Cubo Építészcsoport Kft.)
  • Építész munkatársak: Bagi Borbála, Czuck Ágnes, Horváth Marica, Iván Kata, Kovács Lelle, Leitold Debóra Ráhel, Poller Móni, Ramiro Giselle, Szodorai Tímea, Tengölics Anna, Vass Endre
  • Belsőépítészet: Terbe Rita DLA (vezető tervező), Tolnai Zsolt építész (vezető tervező), B. Tóth Zsuzsanna, Simon Orsolya, Szeles Gábor
  • Építéstörténet és restaurátori koordináció: Gömöry Judit művészettörténész
  • Műemlékvédelem: Dr. Zsembery Ákos
  • Beruházó: Magyarországi Református Egyház Zsinata                   



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Beintett a tömegturizmusnak egy Balaton-parti település

Beintett a tömegturizmusnak egy Balaton-parti település

Elutasítják az építkezéseket az élhetőség javára.

Ragyogó hallgatói ötletek a MOME x BE LIGHT! kurzuson

Ragyogó hallgatói ötletek a MOME x BE LIGHT! kurzuson

A pályázat a Lighting Design határait feszegeti.

Felvérteztek földrengések és áradások ellen egy történelmi olasz várost

Felvérteztek földrengések és áradások ellen egy történelmi olasz várost

Padovával indul a világ legnagyobb épületfelújítási együttműködési projektjeinek bemutatása.

Hirdetés