A fejlesztés a Budapest Szíve Program fejlesztési koncepciójából nőtte ki magát, vált zászlóshajóvá, és lett mára fizikailag is érzékelhető manifesztuma annak, hogy Budapest megkezdte a felzárkózást a forgalomcsillapításra várospolitikai eszközként tekintő városok felé. Magát a fejlesztést – egyébként az európai elvek szintjén nem túl szép módon – zömében uniós forrásból finanszírozta az V. kerület és a Főváros. Ezek a források ugyanis (elvben) a felzárkóztatást célozzák, azaz budapesti agglomerációs viszonyok között a „nagy falu” státuszban lézengő bolygóvárosokat kellene, hogy megtalálják. Azaz eme forrásokat inkább a nagyon is szükséges (oktatási, kulturális, egészségügyi, rekreációs stb.) alközpontok megteremtésére illet volna fordítani. Európa hatodik legnagyobb városának belvárosi közterületeit ugyanis – egy a mostaninál sokkal jobb közterület-gazdálkodást feltételezve –önerőből kellene tudnia székesfővárosunknak rekonstruálnia.

Egészen a kezdetektől a megvalósítás utolsó fázisáig a Város-Teampannon építészei és a velük együttműködő s73 tájépítész iroda rajzolta be ezt a kőkemény új vonalat a várostestbe. A „kőkeménységet” a 10 centiméter vastagságban lerakott gránit és édesvízi mészkő burkolat garantálja. Folytatódik tehát a belvárosban a természetes kövekből történő újjáépítkezés, ami most a kőburkolatok terén egy soha nem látott precizitással párosult, ahol még az aknafedők is katonásan követik a burkolat kiosztásait, kitöltéseik pedig a mintázattal azonosak. Mindezt leírva egy németnek talán axiómaként hat, egy magyarnak azonban abszolút nóvum, amely a kivitelezőt is dicséri.

A fejlesztés nyomán megszűnt a napi hatszázezres - az ott létezést már-már ellehetetlenítő - átmenő forgalom. Elsőbbséget kapott a közösségi közlekedés, a helyi gépjármű forgalom, a korzózás, a vendéglátás és a kerékpározás. A város visszaadott valamit sokat szenvedett belvárosi lakosainak, közben pedig egy óriási ingatlanfelértékelődést realizált, aminek hatásai teljes volumenükben csak évek múltán lesznek mérhetőek.

Az utca „olvasható” koncepciója egy kortárs, ámde a térfalaknak alárendelt, multifunkcionális, burkolatában időtálló réteget hozzáadni a városhoz, miközben egy nagy horderejű funkcióváltozást bevezetni a területen. Érzékelhetően, finoman funkciókat kijelöl, a teresedésekben pedig változik, felpuhul a burkolati ritmus, az utcabútorok kiosztása és néhol anyaga, formája. Egy önmagában (legalábbis a tervezői szándékok szerint) egységes közterületi kialakítás kapcsolja össze, fűzi fel egymásra a különböző korok rétegeit. Ahol kell jótékonyan hozzáad, ahol nem kell, ott a háttérbe vonul. A rekonstruált terek tiszta szerkesztési rendje garantálja, hogy a régi épületek újra fellélegezhetnek, teret kaptak.

Az „új főutca” egyszersmind egy várospolitikai paradigmaváltás szimbóluma is. Határozottan foglal állást egy mai modern belvárosi vízió (annak forgalomcsillapított jellege és egyben annak kortárs eszközökkel történő megfogalmazása) mellett. Az utca kialakítása nem bontja meg a régi épületeket, hanem beilleszti egy egységes logika mentén kialakított kortárs városi (táj)építészeti keretbe a nyomvonalon húzódó különböző stíluskorszakokat.

A városi kerékpározás rengeteg gesztussal szembesülhet ezen a nyomvonalon. A hurok alakú kerékpártárolók nem csak esztétizálnak, de funkcionálisan is működőképesek: olybá tűnik, hogy aki formatervezte őket, az már öt méternél közelebbről is látott kerékpárt. Ezek mellett - talán először a főváros történetében a KRESZ módosítása óta - került ki az egyirányúsított, széles forgalmi sávra a behajtani tilos tábla alá a "kivéve kerékpár" kiegészítő, ami sok kerékpáros aktivistának megdobogtatja a szívét.

A kihelyezett vízarchitectúrák a temperált levegő mikroklimatikus előnyeit hozzák létre a területen. A Szabadság téri interaktív szökőkút ezek mellett olyan mértékű vonzerőt (térmágnes) jelent, ami a városi szimbólumok terén is sikergyanús (avagy nem kell ahhoz gigantománnak lenni, hogy a városnak új szimbólumai keletkezzenek).

A kivitelezés tekintetében viszont nem lehet teljes az öröm. A tervezői szándékok rendkívüli mértékben csorbultak az utcabútorok terén. A kihelyezett pollerek eredetileg a forgalmi sáv két oldalán, arra merőlegesen kifelé hajlottak volna. Ebbe a vonalba – a tárgysűrűséget mérséklendő – ugyanolyan dőlésszöggel illeszkedett volna a szintén egyedi tervezésű szemetes. Mindezt a kivitelezés felülírta: így veszett el a vizuális koncepció egy jó része. Ugyancsak vesztesei a tervezett kandeláberek a fő utcai „csatának”. Az eredeti tervek alapján ugyanis a pollerekkel azonos dőlésszögből induló, majd ívesen az út felé visszahajló kandeláber terveket elvetették, így maradt a „benzinkút” design, és a halálból visszahozott, sokkal plasztikusabb cikk-cakk alak a teresedéseken. Ezek a módosítások viszont végletesen széttartóvá tették a korábbi kiforrott terveket, az egységesre tervezett utcaképet. Egy pozitívum történt e csatában: a historizáló kandeláberek egyeduralma a belvárosban ezzel a fejlesztéssel ért éget.

Öröm nézni, hogy a forgalmi változások már most milyen robbanásszerűen formálják át a közterület használatot. Megszaporodtak a kiülős teraszok, az illatok. Eddig a le sem fékező autók uralták itt a terepet. Innentől az emberek fogják. A humanizált terek új életnívót ígérnek a belvárosiaknak, mindez pedig olyan tervezői-menedzselési bravúr, ami során egy nemzetközi mércével is mérhető VALAMI keletkezett. Egyetlen szívfájdalom maradt csupán e történetben, a „szívcsakra”, azaz a Ferenciek terének áldatlan sorsa.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Koszorú Lajos - Város-Teampannon Kft
Dr. Balogh Péter István - S73 Kft.
Mlakár Vivien - Város-Teampannon Kft
Üveges Péter       
Zöldi Péter- M-Teampannon Kft
Szántó Katalin - M-Teampannon Kft
Pintér Klára Katalin - S73 Kft.
Kucsora Zita - Város-Teampannon Kft
Skorka Lajos - Város-Teampannon Kft
Tornai Mátyás - Város és Gazdaság Kft.
Orlai Balázs - Kolbászból kerítést!
Kukorelli Péter - Kolbászból kerítést!

Szöveg: Bardóczi Sándor (epiteszforum.hu)
Építész terv: Város-Teampannon Kft.
Tájépítész terv: S73 Kft.
Utcabútor, design: Üveges Péter, illetve Kolbászból kerítést!
Fotó: Tóth Krisztina

A cikk „Műtét szívtájékon” címmel az OCTOGON architecture&design 2010/4. számában olvasható.