A változatos gazdasági, társadalmi és esztétikai állásfoglalások folyamatosan differenciálják a táplálkozási palettát, amiben mostanra nélkülözhetetlen szerephez jutottak korunk formatervező művészei, vizuális szakemberei.
Az emelet színes, transzparens bútorzata is az égetett cukor jellegzetességeit idézi; kép©Bujnovszky Tamás
Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a designer szerepe egy extravagánsan pöndörödő tésztaforma, egy hatásos csomagolás, vagy éppen egy dögös étterembelső tervezésére korlátozódik, hiszen az anyagi megmunkáláson túl a legfontosabb az, amit az ételhez fűződő kapcsolatunkról üzennek.
A sötétedés utáni Paulay utcában a járdára ömlő fényáradat hívja fel a figyelmet arra, hogy nem mindennapi jelenség költözött a hatodik kerület szívébe. A vakító fehér fényforrás a Sugar! designcukrászda pár hete nyílt üzlete, mely az újpesti anya-cukrászda után a belvárosi közönség számára is megnyitotta kapuit. A steril, hipófehér enteriőr Horváth Eszter cukrász, stylist vadabbnál vadabb édességkompozícióit vonultatja fel. A hűvös térelemek között feszítő fényes nyalókák, színpompás drazsék, és a formabontó sütemények láttán az az érzésünk támad, mintha egyenesen egy cukor-laboratóriumba nyertünk volna betekintést.
A sterilizált környezet nem egyedülálló a maga műfajában, hiszen egyre több tematikus étkezde koncentrál arra, hogy a fogyasztó kvázi tudományos igényességgel habzsoljon be egy falat süteményt. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy az ismert alapanyagok szokatlan formát kapnak, tehát a legkülönbözőbb technikai eljárásoknak köszönhetően a nyersanyag teljesen elidegenedik természetétől.
Szintén édesszájúakat céloz például az a Candy Restaurant néven futó tokiói vállalkozás, ahol apró édességkapszulákat külön használati utasítással tálalnak fel, hogy tudjuk, miként helyezzük a nyelvünkre, vagy hogyan párosítsuk őket egymással. A másik legjellemzőbb tulajdonsága korunk designcukrászdájának a interakció. A Sugar! ugyan rendelkezik egy önkiszolgáló részleggel, mely a „közellépést“ szolgálhatná, ám a robosztus polcokat telítő gumicukrok inkább egyfajta félelemmel vegyes csodálat keltenek.
A léptékváltással játszó popos édességbútorok is ezt a dimenziót erősítik, miközben a tér hűvös, távolságtartó hangulata így tompulni látszik. Az étel ízén túl az egyik legfontosabb tényező az általa kiváltott érzelmek skálája, amit a designerek formatervezői, belsőéptészeti, művészeti eszközökön keresztül alakítanak. Ezt mutatják a lehető legfrisebb étkezési trendek is: a tálalás lehet organikus vagy mesterséges, steril vagy hivogató, társadalmilag érzékeny, vagy zabolátlan sítlusparadé, nekünk egyetlen dolgunk marad. Meggyőződésünk mentén hagyni, hogy az étel hatást gyakoroljon ránk.
Szöveg: Mihály Kamilla
Belsőépítész: Muzsai - Ficzere Művészeti és Építészeti Stúdió, Muzsai István, Rakonczai Gábor, Ficzere Anett, www.theycom.hu
Fotó: Bujnovszky Tamás
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2010/1. számában.
