Ha színházi székek kerülnek szóba, sokaknak jut eszébe derékfájás, lábzsibbadás, klausztrofóbia. A hagyományos színházi bútorzat egymáshoz rögzített, poszagú bársony borítású, szűk széksorokból áll - pedig a kortárs színházi előadások előszeretettel rúgják fel a terem (színpadra és nézőtérre osztott) hagyományos rendszerét, a színészek gyakran használják a köztes tereket, gyakran jönnek le a színpadról. Ráadásul az előadás után szívesen beszélgetnek a nézőkkel.

Egy jól használható színházi tér széksorai könnyedén mozgathatóak, néhány mozdulattal szaporíthatóak - de igény szerint el is csomagolhatóak. Kényelmesek, de nem terebélyesek és álmosítóak. Az Arne Quinze nevével fémjelzett székek mobilisak, prkatikusan rakásolhatóak, a kívánt ülésszámok pedig digitális kijezőn jelennek meg - a minőséget pedig a bútorok gyártására felkért Moroso garantálja.