A válsággal fontos figyelmeztetést kaptunk, hogy fogyasztásra és növekedésre beállított rendszereink határosak, az életszemléletünk téves. De a válság mindig lehetıség is valami újra, megváltoztatni azt, amiről eddig azt gondoltuk helyes, és amirıl kiderült mégsem az.
 

Rosta Gábor könyve nem szomorúan nosztalgiázó leírás az eltőnt korok erényeirıl, hanem kiváló gyakorlati útmutató ahhoz, hogyan emelhetünk vissza bizonyos gyakorlatokat elődeink életéből, hogyan igazíthatjuk életünket jobban a környezet rendjéhez. A könyv szól a városi embernek, aki néhány cserép és virágláda segítségével egy panellakásban is virágzó bab- és koktélparadicsom kertészetet teremthet, vagy elhagyott grundokon gerilla-kertészkedhet. Szól azoknak, akik kipróbálnák, milyen buja és hasznos vegetáció hozható létre a hétvégi telken, ami sokkal többet jelent így, mint néhány díszfát, gyomok huzigálását és fő növesztését. Szól azoknak, aki a városok élhetetlensége miatt az utóbbi idıszak kivándorlási hullámában kertes házba költöztek az agglomerációban, ahol a pázsitgondozás és szakadatlan, ámde hiábavaló gereblyézés helyett olyan élettel teli környezetet alakíthatnak ki, amiben megjelennek a sünök és a mókusok, ahonnan finom, saját élelem kerül asztalukra, s ami hatalmas örömforrást jelent gyermekeiknek is.
 
De a könyv túlélési útmutatóként is olvasható. A jelenleg élı fiatal generáció többsége soha nem élt meg nagyobb kataklizmát, és elfelejtette nagyszülei tudományát: nem tudunk eltenni, befızni, dunsztolni, savanyítani, tervezni a jövıre. Hozzászoktunk ahhoz, hogy megkaphatunk bárhol bármit bármikor, csak be kell sétálnunk egy légkondicionált, szupermarketbe, és kontinenseket, óceánokat átutaztatott élelmiszerek között válogathatunk. Függetlenítettük magunkat évszakoktól, távolságoktól, a növények érésének rendjétıl. De mi lesz, majd ha nem folyik a víz a csapból, nem lesz benzin a kutakon, nem jön a gáz Oroszországból, s nem tömjük a hipermarketben nylonzacskóba más országok terményeit? Vagy csak egyszerően nem tudjuk kifizetni? Akkor újra szükség lesz nagyszüleink tudására, hosszú távú gondolkodására, önmérsékletére, kevesebb fogyasztói és több környezet szemléletre. Nemsokára felbecsülhetetlen érték lesz, ha valaki kicsit is ért a gazdálkodáshoz, vagy kézmővességhez, és képes közösségeket szervezni.

Időpont: December 9, szerda 11.00 óra
Helyszín:
 Royal Kávéház Szamos Marcipán Cukrászda
Erzsébet körút 43-49.