14.30–15.15 Marc Mimram (Fr): Osztozás a városon – Struktúrák és infrastruktúrák
15.15–16.00 Dietmar Feichtinger (Au/Fr): megvalósult gyalogos hidak
16.00–16.45 Bojár Iván András (Hu): Válogatás a magyarországi gyalogos hidakra vonatkozó tervekből
16:45–17:30 Parti piknik – variációk víz témára a KÉK válogatásában: kreatív megközelítések az építészet, a művészet és a design szemszögéből

Moderátor: EVVA Ambrus (KÉK)

18:00 „Az Ördög Hídja” költészeti performansz

Előadja: Julien Blaine költő, performer, a nemzetközi Doc(k)s folyóirat, a tarasconi nemzetközi költészeti találkozók, valamint a marseille-i Nemzetközi Költészeti Központ alapítója

Helyszín: a Francia Intézet Nagyterme - I. kerület, Fő utca 17.

Annie Tardivon

Annie Tardivon tájépítész az École Nationale Supérieure du Paysage de Versailles-on végzett, majd 1987-1989 között az Atelier Michel Corajoud munkatársaként dolgozott. 1991-ben alapította Emmanuel Jalbert-rel az In Situ irodát Lyonban. Közterek, parkok, kertek, folyóparti fejlesztések, rakpartok szerepelnek az elmúlt két évtized
munkái között.

 „Lyontól Hamburgig, városban, vidéken, hegyekben, minden hely egy élő miliő része, minden terület egy-egy darabka földrajz és történelem, minden tér kiaknázandó lehetőségeket, feltárandó, továbbfejlesztendő, rejtett esélyeket foglal magába. A helyek sokfélesége, a léptékek különbözősége, a programok változatossága ragadnak magukkal minket.”

Dietmar Feichtinger

A grazi Műszaki Egyetemen végzett építészként, majd Párizsba költözött és nem sokkal később fontos pozícióba került egy francia építészirodánál. Feichtinger nem szereti, ha a hídtervezőként határozzák meg, mégis a legnevezetesebb munkája a Rajnát álszelő gyalogos híd, a merőlegesek vonalakat nélkülöző Simone de Beauvoir, és az ő tervei alapján készült a Mont Saint Michel-t bekötő híd is.

Marc Mimram

Matematikai képzettségen nyugvó mérnöki tanulmányok filozófiai kiegészítéssel – ezekkel  a tarsolyában alapította Marc Mimram 1981-ben saját irodáját, amely tervezéssel, kutatással és tanácsadással egyaránt foglalkozik. Az elmúlt majd három évtizedben számos hidat, gyalogoshidat, sport-  és, infrastrukturális létesítményt jegyzett az iroda, Franciaországban és a nemzetközi építészeti szcénán egyaránt. Úgy kell tekintenünk a hidakat, mint a tornyokat: (be)lakható építményekként, amelyeknek a horizontalitása felváltja a vertikalitást.”