Senkit nem ért meglepetésként, hogy a Great Indoors Award zsűrije a világ legjobb enteriőr projektjei közé választotta a Design Spirits tervezőinek legújabb munkáját.

A kaszinóhotel részeként kialakított étteremben minden mozgásban van. Egy olyan pontot szerettek volna létrehozni, ahol a játéktól hevült vendégek kicsit kipihenhetik magukat, de még teli hassal sem álmosodnak el, hiszen vacsora után visszatérnek a félkarú rabló és a rulettasztal mellé. Ennek érdekében az éttermet nem szigetelték el teljesen a kaszinótól, a játékterem jellegzetes hangjai és vibráló fényei átszűrődnek a csipkefalakon. Játékszenvedélyt korbácsoló csilingelés kíséri az étterem terének dinamikáját, amely több belsőépítészeti megoldás együttállásából fakad.

Nagyon fontos a belépő, a bejárat menti falakat ugyanis akváriumokból alakították ki, innen ered az állandó pulzálás, amelyet az aranyhal rajok folyamatos mozgása táplál. Ez az impresszionisztikus törekvés köszön vissza az álmennyezet acélcsipkéinek precíz rajzolatában, amely utal a fejünk felett összezáruló lombkorona véletlenszerű mintázatára, és visszaköszön a lábunk elé vetett árnyék-ornamentikában is. Itt ugyanez az a játék figyelhető meg, az álmennyezet fölé szerelt, rejtett világításnak köszönhetően a vágott minták határozottsága a fehér asztallapokon már csak visszhangként köszön vissza. A fehér szín uralja az éttermet, de az organikus motívumok mégsem hagyják, hogy hűvös laboratóriumnak, gaszronómiai vegykonyhának érezzük a helyet, ez a tüntető fehérség sokkal inkább egy kellemes álom élményét idézi, amelynek nem sok köze van valós terekhez.

A bejárat mellett elhelyezett fehér kőpadló fényes felületén tükröződik a mennyezet és a burkolat mintázata, ám a belső terekben ennek folytatásaként melegebb faburkolatot tettek le, amely nem visszhangozza, hanem elnyeli az árnyékokat, mint sima felület az étterem nyugvópontjaként működik - stabilitást sugároz egy olyan térben, ahol semmi sem statikus. A matt fapadló folytatásaként tekinthetünk a székekre, melyeket szinte láthatatlanok maradnak a meditatív enteriőr egészében. Míg az asztallapok visszhangozzák a mennyezet motívumait, a székek csendben maradnak, a támlák hullámzó formája ellenére hideg fémlábaik a földön tartják őket ebben a fluid, üvegtésztaként csavarodó térben. Ahol viszonylag kevés mozzanat emlékeztet minket arra, hogy egy valós szálloda, valós étteremben járunk, valahol Los Angelesben. Még a fűszeres dobozok tárgyilagos mozaikja is, amely az ízek gazdagságát hivatott megjeleníteni, sokkal inkább egy impresszionista festmény színesen pulzáló hátterének tűnik.

Belsőépítész: Design Spirits, Yuhkichi Kawai
Szöveg: Markó Barbara
Fotó: Barry Johnson

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2010/1. számában.