Sokak számára emlékezetes marad Daniel Libeskind pontosan húsz évvel ezelőtti forradalmi terve, ami a berlini Alexander Platz-ra vonatkozott volna. Az avantgárd, futurisztikus elgondolások mögött tetten érhető a Berlini fal leomlásának időszakában érzett szárnyaló optimizmus. Libeskind új rendszert, új értékrendet, várost és építészeti kultúrát kívánt teremteni egycsapásra. Azokban a hónapokban ez a radikalizmus tűnt az egyetlen reális beszédmódnak.

A fal bontása után még hónapokig élt az építészekben azaz illúzió, hogy a város egyesítése az ő feladatuk lesz. Ők járnak a tőke és politika előtt. Ők ismerik a város múltját, sérüléseit, hiányait, többleteit, az ott lakók igényeit. Libeskind feltétlenül hitt ebben, hogy aztán mindezek cáfolataként a Postdamer Platz, Pariser Platz kapitalista-realizmusa kis idő múlva Amerikába űzze az alkotót. Az Alex a mai napig  nem heverte ki az NDK-t, míg Libeskind a Zsidó Múzeum épületével egyetlen kicsi szilánkot mutathatott fel abból, amit az új Berlinnel kapcsolatban elképzelt.

A lengyel születésű, Izraelben felnövő, az Egyesült Államokban építésszé lett, majd Németországban élő Libeskind nevét mégis az USÁ-ba történő visszatérése után, a WTC-terv kapcsán ismerte meg a laikus publikum. A pályázati, majd biztonságpolitikai és ingatlanspekulációs bohózatba fojtott koncepciója után az iroda renoméja, mintha megsérülni látszana. Valahogy nem jön ki nekik a lépés az utóbbi években.

Ezért is érezhetjük az avantgárd Libeskindhez képest szelídnek, és igen kézzelfoghatónak azt a városrendezési tervet, amit Belgrád egyik dunaparti szakaszára szán a tervező stúdiója. Bár a kétmillió beépítésre szánt négyzetméter önmagáért beszél, a tíz beépítési zóna közül csak négyre kerül valóban ikonikus épület. Ezek közül már méretével is kiemelkedik az a némiképp világítótornyot, fáklyát formázó, a város felemelkedését jelképező kétszázötven méter magas toronyház, ami egy öböl szarván áll majd. A város központját jelentő Köztársaság teret a Francuska utcai tengely köti össze az új negyeddel, amihez csatlakozik majd a parti promenádként, sétáló, és kerékpáros folyosóként kialakításra kerülő Dunavska utca.

Az új negyedet egy tizenhat hektáros park lazítja fel. Ez olyan közterek rendszerét is jelenti majd, ami sok eltérő funkciót elégíthet ki, de arculatukban is eltérő, sokszínű, élhető városi közeget hoz létre. A városrendezési koncepcióterv fázisában lévő, a fejlesztők és finanszírozók elé került terv egyébként több építész bevonásával is számol az egyes épületek tervezésében, ami a ugyancsak a diverzitást fokozza a területen.

Ha sikerül megfelelő üzleti konstrukcióval előállni, akkor 2020-ra épülhet fel a fejlesztés, ami valóban újjáformálhatja a Belgrád eddigi vízparti sziluettjét.