Díszlet és valóság. Álom és élet. Az alábbiakban bemutatunk egy lakást, ami valószínűleg indulatokat gerjeszt majd a szigorúan szakmai szemmel szemlélőben, a többség azonban valószínűleg feltétlen elragadtatással engedi majd magába a látványt.  Luxus, használhatóság, funkcionalitás, szabadság és öncélúság ad randevút egymásnak egyetlen térben, ami egyszerre lebegés és anyagba fojtottság, pont mint egy álomjelenet díszlete.

Az Icon magazin egykori vezető szerkesztőjének a blogján tavalyelőtt jelent meg egy bukaresti lakás. Marcus Fairs bejegyzése, illetve az a négy tucat olvasói vélemény, ami a lakás kialakításának jellemzőiről, illetve a publikálás képanyagáról szólt, egy csapásra ismertté tette a fiatal román tervezőkből álló A.A Studio nevét világszerte. A The Big White néven emlegetett apartman csillogóan fénylő fehér műgyanta padlójával, kissé Karim Rashidra jellemzően lepuhított bútorkontúrjaival, tejüveg átvilágítóival csak úgy válhatott értelmezhetővé a fotósorozaton, hogy a lakás belső terének szegleteiben egy modell lány alakja jelent meg.

A fehér szín ugyanis képes annyira egyneművé tenni mélységet, magasságot, formát és szegletet, olyan hatékonyan oldani fel a plaszticitást, hogy a tér dokumentálásával megbízott fotográfus bizonyosan felsült volna a lány megjelenítése nélkül.

Alex Adam, Roger Pop és Aylin Bagas Medina tervezők legújabb lakásbelsője esetében a bemutatást kezdhetjük rögvest a névvel. Két egyforma apartman összekapcsolásából létrehozott négyszáz négyzetméter alapterületű lakás a színházi díszlet és jelmeztervezésre utaló Scenography fantázianévre hallgat ugyanis. Leplezetlen kinyilatkoztatás ez, amit a műleírásban is hangsúlyozott megrendelői igény és kitűnő munkakapcsolat árnyal. Vagyis nem puszta önmagvalósításról, egy  színpadias, díszletszerű, de élhetetlenül öncélú kreációról van itt szó, hanem a megrendelő által megfogalmazott igény tiszteletben tartásáról.

 
Van tehát két, egyenként külön nappalival, konyhával, három hálószobával, fürdőszobával és tárolóval rendelkező szomszédos lakás, ami hatalmas üveg sávablakokkal néz a környező parkra. Az alapséma szerint az egyik kétszáz négyzetméteres egység az intimebb, a tulajdonosok számára hálóként, az éjszakai elvonulás tereként használatos lakrész lesz, míg a másik kétszáz négyzetméter kapja meg a nappali, illetve fogadótér, közösségi tér funkciókat.

A „nagy fehér” lakásban megtapasztalt fehér szín, burkolat, bútorzat funkciója itt azzal egészül ki, hogy kapcsolatot teremtsen a hatalmas, szintekben differenciálatlan terek között. Ezt a kapcsolatot tovább erősítik a lágy redőkben a tereket keretező, a falsíkokat puhító függönyök nagy felületei. A függönyök egyébként a nagy ablakok miatt is kellenek, ugyanis ezek elhúzása révén szinte zárt dobozzá alakítható a lakás.

A lakrészek funkcionális kiosztása szerint egy családi háló, gardrób, fürdőszoba, egy külön zuhanyzó, egy második hálószoba, nappali, étkező, konyha, két vendég fürdőszoba és egy vendég háló található meg az új térrendszerben. A mellékhelyiségek tükrökkel izgalmasan tágított tere, minőségi szanitereinek formarendszere csodálatos kompozíciót eredményez.

A fehér terek bútorzatában a beépített bútorok kapnak kiemelt szerepet, míg a térben álló bútorok közül a kanapé, a háló franciaágya, illetve egy cserepes bonsai említhető. Itt el is jutunk ahhoz a részhez, amit a lakás kialakításának legkritikusabb részének lehet tekinteni. Ugyanis a egy-egy jól ismert designbútor is valódi vizuális forradalmat robbant ki azzal, hogy színesen kerül bele a feneketlen „tejfölbe”.

A zöld, vörös szín megjelenése olyan normasértéssé válik, amit külön eszközökkel kell menedzselni. Gondoljunk csak bele mit okozhat ebben a egyöntetű térben egy kissé pocakos, mackónadrágjából kilógó derekú, borostás, vagy kócos emberszabású lény feltűnése, aki hangosan trombitálva zsebkendőjébe turházik éppen. Botrány, szentségtörés.
Az élet, a test a maga tökéletlen tökéletességével bazi nagy plazmatévét, időnként szotyolát  kíván.

Illetve egy olyan professzionális világítási rendszert, ami a maga RGB színeivel képes a lakók hangulatának, igényeinek megfelelően színes foltokká oldani a fehér elegáns egyöntetűségét. Szinte a graffiti logikájának megfelelő vizuális térfoglalás ez, a tér vizuális privatizációja szörpszín lámpafények révén.

Nem kivagyiság, hanem befogadás, domesztikálás, belakás, aminek eszközeként egy dinamikusan változtatható, keverhető, anyagtalan eszköz, a fény áll rendelkezésre. A minimum maximuma ez, ami eszköz és a lakás egyik barátságos szellemalakja is egyben.

Belsőépítész: A.A Studio: Alex Adam, Roger Pop, Aylin Bagas Medina
Fotó: Cornel Lazia

Martinkó József szövege nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/7 -es számában Álmomban már láttalak címen